Le nem játszott párbeszéd.
- Te és én. Mocskosak vagyunk és bonyolultak, de igaziak.- És igazán rossz hatással vagyunk egymásra, ezt a részt elfelejtetted?- Igen, de akkor is kellesz az életembe.- Barátként, igaz? Igaz. Nem, nem lehetek a barátod. Átkozottul nehéz. - ...- Nem. Komolyan mondom. Nem láthatlak…
Nem mondod, hogy szereted, mert nem mondhatod neki. Mindent elrontanál. Elfutna, elrohanna abban a pillanatban, ahogy megértené, hogy ez most más. Ez nem amolyan baráti ölelés, hanem annál több. Darabokra törtség, fájdalom marad minden érintés után, mert más az, amire te vágysz - de…
Mi nem leszünk barátok utána sem, mert nem lesz utána, és nem voltunk barátok előtte sem. Mi csak idegenek voltunk, valakik, akik összetalálkoztak véletlenül, és nem tudtak egymás mellett szó nélkül elhaladni. Mi nem fogjuk egymást utána keresni,mert valahányszor a te számodat…
Elmesélte, hogy a párjának van egy nagyon jó barátnője, akivel mostanában megromlott a
kapcsolatuk, ő úgy véli, hogy egy igazi barátságban előfordulhatnak elhúzódó konfliktusok,
aminek következtében egy kapcsolat mélypontra kerül. De ezt meg lehet oldani, tovább lehet…
"Ahogyan legjobb barátokból válnak közömbössé emberek Mert már nem vagy az a folyton jókedvű önzetlen valaki aki voltál. Mert elfáradtál. Nem tudod a régit nyújtani s nem is kellesz már. Könnyebb lerázni s egy másikat találni mint megjavítani a régit. Így kopnak el…
Az elkövetkező napokon, heteken át a könyvei nem voltak többek, csak bútordarabok, a barátai csak emberek, akik valami elmosódott külvilágban éltek és járkáltak, ahonnan ő igyekezett megszökni - az a világ hideg volt, és metsző szelek fújdogáltak benne, ő pedig egy…
A megbocsátás mindent meg tud változtatni - egy pillanat alatt. (...) Elhozza az örömöt oda, ahol bánat volt, a békét a zűrzavarba, a boldogságot a haragvó felek közé. És mindenkinek vissza tudja adni önmagát.
A barát olyan, mint az esőkabát az előszobában.
Amikor nincs szükség rá, "csendesen" meglapul a polcon,
de amikor esik, a sötétben is megtalálom, hiszen ott van!
“Támadtál valaha félelemből?
Ilyen az ember – amíg fél, nem tud tisztán jelen lenni, képtelen a kapcsolódásra. Csak csapkod mentális ostoraival, és menekül fiktív ellenségei elől… maga sem tudja, hová és meddig… csak fut, szalad, és közben nem veszi észre talán azt…