"Két pont közt a legrövidebb, ha pont ott megyek,
hol az út vezet."
Amikor az ember lányát vagy fiát sok rossz tapasztalat éri a szerelemben, akkor az egésszel úgy van, hogy akkor legyen újra szerelmes, ha a háta közepét látta. Ugyanezt gondoltam én is. Hogy soha többet. Igyekeztem kizárni…
Egy bölcs ember egyszer azt mondta, bármit megkaphatsz az életben, ha minden mást feláldozol érte. Ezt úgy értette, hogy mindennek megvan a maga ára, így mielőtt csatába szállsz, jó, ha átgondolod, mit vagy hajlandó veszíteni. (…) A legnagyobb áldozatok azok, amiket nem látunk…
Nehéz olyasmire várni, amiről tudod, hogy talán soha nem fog megtörténni;
de még nehezebb feladni, mikor ez az, amit mindig is akartál…
Rád kellett várnom,
a te jöttödet kellett figyelnem.
És most harcolni fogok érted.
Lehet, hogy fura elmélet, de én azt vallom, hogy minden reggel kapunk egy esélyt, hogy az életünk, a munkánk, a kapcsolatunk fullos legyen. De ehhez két ember kell. Mindkettőnek bele kell tennie a kalapba azt, amije van. Mindent! És elmondják egymásnak a dolgokat. Megosztják a lehető…
Te vagy ki folyton menekül. Te, aki nem tud szembenézni azzal, hogy inkább lebéklyózod magad egy gazzal, minthogy egyedül harcolnál, vagy szembenéznél azzal, hogy jobb egy királlyal, mint egy paraszttal. Én elfogadom ezt is-mert így is lehet. És nem engedem el a kezed, mert a helyes…
A legjobbakat reméled. És ragaszkodsz hozzá, éjjel, nappal. Akkor is, ha fáradt vagy. Akkor is, ha fel akarod adni. Nem teszed. Mert egy úttörő vagy. De senki nem mondta, hogy könnyű lesz.
Nem találom a rendet, nem tudom, hova nyúljakmit kéne tennem, hogy ne rád gondoljakfalba vert fej, törnek az ujjakmit csinálsz éppen, kivel és hol vagya belső zene ver, egyre hangosabbháttal állok, de látom az arcodatelmosódtak a részletek, káosz vankiütöm magam, ma is meghalok…
Sosincs késő egy kapcsolatnak, nincs olyan, hogy elmúlt, elhalványodott, az érzések mindig ott lesznek az ember lelkének legmélyén, s ez így van jól. S talán csak egy megfelelő szikra, egy tökéletes pillanat kell, hogy felkeljenek tetszhalott állapotukból, s ekkorra talán már…
Nem minden sebünk látható. A lélek sebei gyakran évekig véreznek. Ha valaki ezt megérzi, akkor inkább ellökjük, nehogy be kelljen ismernünk, hogy valami fáj, valami, ami egyszer régen történt. Valami, ami már évek óta visszatart attól, hogy a saját életünket éljük. Amire…