Nem találom a rendet, nem tudom, hova nyúljakmit kéne tennem, hogy ne rád gondoljakfalba vert fej, törnek az ujjakmit csinálsz éppen, kivel és hol vagya belső zene ver, egyre hangosabbháttal állok, de látom az arcodatelmosódtak a részletek, káosz vankiütöm magam, ma is meghalok…

A feledés homálya. Sötét, csöndes és befejezett. Ráleltem a szabadságra. A teljes reménytelenség volt a szabadság.

  Még hallom a hangod. Még itt vagy minden éjjel. És csak forgolódom, százszor átélve, miért mentél el. Tudom, már változtatni nem lehet ezen. De a legszörnyűbb, hogy azt súgja eszem: nem is tenném. Megtenném újra meg újra, ugyanúgy, mert ennek így kellett lenni. Csak a szemed…

"A másikat választja. Velem minden olyan bonyolult, sosem tudni mit akarok, kiszámíthatatlan, mi tesz boldoggá engem, panaszkodik a szerelmem. A másik egyszerű, ráadásul pontosan tudja mindig, mit kell tenni, merre kell menni, vele odajut az ember, ahova indul. Mármint a szerelmem odajut,…

A rossz dolgok okkal történnek velünk, hogy általuk megismerjük önmagunkat. Rájövünk, milyen erősek is vagyunk valójában, milyen határtalanul tudunk szeretni, mit jelent számunkra elveszíteni, megtanulunk elengedni. Feleszmélünk, mi is az, amit valójában, igazán akarunk, és mi…

Nem veszed észre, de figyeld meg: tiltakozol a szeretet ellen! Én is. Nemigen akarjuk odaadni magunkat, és nehezen fogadunk el egy másik embert.(...)Valaha, emberségesebb időkben, egész jól leélhetted az életed valakivel, akihez lelkileg talán nem sok közöd volt. Ma azzal az egyetlennel…