(...) Reggel, amikor előjön a hálószobából, én már várom őt. Átöleljük egymást, hozzásimulunk egymáshoz, érzem rajta az alvás melegét, visszaölel, megkérdezzük egymástól, hogy aludt a másik, megborzolom a haját, majd megcsókoljuk egymást, és ölelkezve megyünk a…

  Menj el, és soha többet ne is gyere vissza az életembe, mert amióta ismerlek, pokol az életem, és epekedve várom azt a pillanatot, amikor elém állsz, átölelsz, és megcsókolsz, és arra kérsz, hogy maradjak mindig melletted. De ez a pillanat soha nem jön el.

Nem nézel. Átnézel rajtam, mintha itt sem lennék. Nem törődsz velem. A múlt este kivételével. Amikor átöleltelek és megcsókoltalak, láttam a szemedben felébredni a vágyat, és tudtam, hogy akkor egyszer tényleg annak látsz, ami vagyok. Azt szeretném, ha megint így néznél rám.…

Átölel, de úgy, hogy érzem is. Ha hozzám ér, megnyugszom, mert tudom, minden rendben lesz, még ha totál káosz is most minden. Mellettem van, és érzem az erőt, azt, ami engem is erősebbé tesz, megnyugtat, de nem tör össze. Óvatos, de határozott. Szeret, de nem fojt meg. Támogat,…

Ahelyett, hogy olyan baromságokkal traktálta volna, hogy "a remény hal meg utoljára", hogy "mosolyogjon, és akkor a világ visszamosolyog rá", hogy "a legsötétebb éjszaka is véget ér egyszer", Lisey egyszerűen csak megölelte a nővérét. Mert néha ez a legjobb, amit tehetsz. Ezt annak…