"Két pont közt a legrövidebb, ha pont ott megyek,
hol az út vezet."
Amikor az ember lányát vagy fiát sok rossz tapasztalat éri a szerelemben, akkor az egésszel úgy van, hogy akkor legyen újra szerelmes, ha a háta közepét látta. Ugyanezt gondoltam én is. Hogy soha többet. Igyekeztem kizárni…
ADDIG RÁGJA AZ EGÉR A FALAT, DE ADDIG - MÍG ÁTESZI MAGÁT A
MACSKÁHOZ. JÓ, HA AKARSZ VALAMIT, DE HA TÚLSÁGOSAN
SZERETNÉD, MÁR BAJ. “LEGYEN MEG A TE AKARATOD” - MONDJA AZ
IMÁDSÁG. S EBBEN NAGY LÉLEKTANI BÖLCSESSÉG VAN. (...)
VÁGYÓDOM VALAMIRE, ELKÉPZELEM, NAGYON AKAROM - S…
Te vagy ki folyton menekül. Te, aki nem tud szembenézni azzal, hogy inkább lebéklyózod magad egy gazzal, minthogy egyedül harcolnál, vagy szembenéznél azzal, hogy jobb egy királlyal, mint egy paraszttal. Én elfogadom ezt is-mert így is lehet. És nem engedem el a kezed, mert a helyes…
Tudom, hogy most már nem szeretsz, írod is, hogy nagyon-nagyon végtelenül szerettél - így mondod, múlt időben. Én nagyon szeretlek most is, minden ingadozásod és mindenek ellenére. Félre sem vonulok, nem is lépek elő, vagyok és leszek
Nem találom a rendet, nem tudom, hova nyúljakmit kéne tennem, hogy ne rád gondoljakfalba vert fej, törnek az ujjakmit csinálsz éppen, kivel és hol vagya belső zene ver, egyre hangosabbháttal állok, de látom az arcodatelmosódtak a részletek, káosz vankiütöm magam, ma is meghalok…
Eddig mindig azt mondtam, hogy nem érdekel, ha nem törődsz velem, hogy az a sok fájdalom, amit okoztál, már kioltott bennem minden érzést irántad. De tegnap óta tudom, hogy ez nem így van. (...) ez így nem mehet tovább. (...) Mindenáron be akartam bizonyítani, hogy a mi…
Nem minden sebünk látható. A lélek sebei gyakran évekig véreznek. Ha valaki ezt megérzi, akkor inkább ellökjük, nehogy be kelljen ismernünk, hogy valami fáj, valami, ami egyszer régen történt. Valami, ami már évek óta visszatart attól, hogy a saját életünket éljük. Amire…
Menj el, és soha többet ne is gyere vissza az életembe, mert amióta ismerlek, pokol az életem, és epekedve várom azt a pillanatot, amikor elém állsz, átölelsz, és megcsókolsz, és arra kérsz, hogy maradjak mindig melletted. De ez a pillanat soha nem jön el.
Még hallom a hangod. Még itt vagy minden éjjel. És csak forgolódom, százszor átélve, miért mentél el. Tudom, már változtatni nem lehet ezen. De a legszörnyűbb, hogy azt súgja eszem: nem is tenném. Megtenném újra meg újra, ugyanúgy, mert ennek így kellett lenni. Csak a szemed…
Figyelj!Én egy kicsit most meghaltam...na, ne ijedj meg,én azt nem akartam,csak látni téged félni,engem élve remélni,örülni, hogy nem kellmegőrülni a nincsen...tudod, te vagy a világonaz egyetlen kincsem.Látom, fáradt vagy,te csak menj,én majd virrasztok,menj, aludj...