"Két pont közt a legrövidebb, ha pont ott megyek,
hol az út vezet."
Amikor az ember lányát vagy fiát sok rossz tapasztalat éri a szerelemben, akkor az egésszel úgy van, hogy akkor legyen újra szerelmes, ha a háta közepét látta. Ugyanezt gondoltam én is. Hogy soha többet. Igyekeztem kizárni…
Feladtuk.. mindketten egy hatalmas üreget hagyunk egymás szívében, a tudattal, hogy másképp is lehetett volna. Ha észrevesszük, hogy mennyit jelentünk a másiknak. A távolság egyre nő, mi pedig nem teszünk ellene semmit. És ha majd elnyel a távol, és évek múltán csak egy…
Nehéz olyasmire várni, amiről tudod, hogy talán soha nem fog megtörténni;
de még nehezebb feladni, mikor ez az, amit mindig is akartál…
Lehet, hogy fura elmélet, de én azt vallom, hogy minden reggel kapunk egy esélyt, hogy az életünk, a munkánk, a kapcsolatunk fullos legyen. De ehhez két ember kell. Mindkettőnek bele kell tennie a kalapba azt, amije van. Mindent! És elmondják egymásnak a dolgokat. Megosztják a lehető…
Úriembernek lenni a nők szemében? Ezt úgy lehet elérni, hogy tisztelem magam férfiként, és ebből következően a nőt is tisztelem nőként. Akárcsak Casanova, aki mindig a nő lelkének szépségét látta, akár fiatal volt, akár öreg. Az Y fiúknak a legtöbbször erről fogalmuk…
Az egyik barátom nemrég párkapcsolati krízisbe került, és sokáig nem kérdezett meg a dolgairól. Egy másik pasitól elszerette a feleségét, és nem vette észre a fontos dolgokat. Úgy néz ki ugyanis, hogy elszeretni a másikat nem lehet. Hogy megértsék, amit mondok, ez azt jelenti:…
A mai világban képesek vagyunk megfogalmazni
a gondolatainkat a racionális dolgokkal kapcsolatban.
De mi a helyzet az érzéseinkkel? Az már nehezen megy.
Pedig az érzések megélése és kimondása egyre fontosabb.
Aki ezt gyakorolja, az például egy adott helyzetben,
adott pillanatban…
Tudom, hogy most már nem szeretsz, írod is, hogy nagyon-nagyon végtelenül szerettél - így mondod, múlt időben. Én nagyon szeretlek most is, minden ingadozásod és mindenek ellenére. Félre sem vonulok, nem is lépek elő, vagyok és leszek
Nem találom a rendet, nem tudom, hova nyúljakmit kéne tennem, hogy ne rád gondoljakfalba vert fej, törnek az ujjakmit csinálsz éppen, kivel és hol vagya belső zene ver, egyre hangosabbháttal állok, de látom az arcodatelmosódtak a részletek, káosz vankiütöm magam, ma is meghalok…
Tulajdonképpen megdöbbentő, hogy mennyire be tudunk zárkózni, és mennyire magunk ellen tudunk fordulni. Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy meggyűlöltük az egész életünket, magányosak vagyunk, és úgy érezzük innen már nincs visszaút. Eszméletlen nehéz pozitívan…