Vágyok valamire, ami különleges. Valamire, ami egyedi, ami szeret, amit szerethetek. Valamire, ahol minden csak úgy jön. Nincs játszma, se kényszer, csak úgy jön, nem kérdez, és elvisz magával oda, ahova soha nem akartam eljutni. Amitől mindig is rettegtem. Valójában nem is…

  Vágytam én már sok mindenre. De rá kellett jönnöm, nincs annál erősebb vágy, mint amikor a másik közelségére vágyunk. Amikor úgy vágyunk a másik közelségére, hogy az nem lehet mellettünk, amikor vágyakozásunk kielégíthetetlen, vágyunk tárgya elérhetetlen. Ettől kezdve…

Egy nő nem attól lesz különleges, hogy magára ölt egy álarcot, ami a tökéletesség képét festi le róla, hanem attól, hogy változik. Folyamatosan. Tanul a hibáiból, ha kell, elköveti őket újra, csak hogy megtanulja, mi is a járható út. Bár ezerszer megtörték már, mindig…