"Két pont közt a legrövidebb, ha pont ott megyek,
hol az út vezet."
Amikor az ember lányát vagy fiát sok rossz tapasztalat éri a szerelemben, akkor az egésszel úgy van, hogy akkor legyen újra szerelmes, ha a háta közepét látta. Ugyanezt gondoltam én is. Hogy soha többet. Igyekeztem kizárni…
Pótolsz... folyamatosan pótolsz. Valamit és valakit.
A hiányt és Őt. Az Ő hiányát. Pótolod vásárlással, utazással,
kozmetikussal, apró élvezetekkel, olvasással...
Csak éppen vele nem.
Ám ne feledd: ma még megteheted.
Amíg fiatal vagy, mindezt megteheted.
De elérkezik az…
Színeket akarok, és életemben először nem tudom, hogy honnanszerezhetném be őket. Nem tudom, és vágyom rájuk. Vannak sejtéseim,de nincs rá garancia, hogy az, amiről úgy gondolom, hogy működni fog, valóban teljessé tesz majd. Minden áldott nap feltöltöm színekkel az életemet,…
Tudom, hogy most már nem szeretsz, írod is, hogy nagyon-nagyon végtelenül szerettél - így mondod, múlt időben. Én nagyon szeretlek most is, minden ingadozásod és mindenek ellenére. Félre sem vonulok, nem is lépek elő, vagyok és leszek
Nem találom a rendet, nem tudom, hova nyúljakmit kéne tennem, hogy ne rád gondoljakfalba vert fej, törnek az ujjakmit csinálsz éppen, kivel és hol vagya belső zene ver, egyre hangosabbháttal állok, de látom az arcodatelmosódtak a részletek, káosz vankiütöm magam, ma is meghalok…
Még hallom a hangod. Még itt vagy minden éjjel. És csak forgolódom, százszor átélve, miért mentél el. Tudom, már változtatni nem lehet ezen. De a legszörnyűbb, hogy azt súgja eszem: nem is tenném. Megtenném újra meg újra, ugyanúgy, mert ennek így kellett lenni. Csak a szemed…
Már majdnem elfelejtettem, hogy milyen a hangja, hogy milyen jól néz ki, vagy hogy milyen hatással van rám.És tudod mi a legrosszabb? Tudni azt, hogy te semmit sem váltasz ki belőle. De van valami, ami kezd feledésbe merülni.Az érintése.
Lassan elfelejtem az arcod...már alig tudom felidézni. Néha úgy érzem megkönnyebbülök, máskor idegesít, ahogy távolodsz az életemből. Elfelejtem az arcod, az illatod, a szemeidet, a mosolyod, az ölelésed, a hazugságaid...lassan elfejeltem, hogy mitől láttalak olyan különlegesnek,…
Tudod mi a te bajod? Túl gyorsan kötődsz. És ha egyszer kötődsz valakihez bármit megteszel hogy megfelelj neki, és hogy boldoggá tedd. Sosem arról van szó, hogy te mit akarsz, mindig más érdekeit nézed a sajátod előtt. Túl sok lehetőséget adsz az embereknek, akik túl könnyen…
Csak egy nagy ölelésre vágyom, egy olyanra, ami ha csak egy percre is, de eltüntet minden problémát, és elhiteti, hogy minden rendben lesz annak ellenére, hogy tudom, már most a helyén van minden. Nem kell több, nem vágyom másra, csak egy erős karra, ami megvéd és támogat.…