Ó, kicsikém, mennyire szeretném látni egy cseppet, a hangját hallani, megcsókolni, legalább futólag, ha másképp már nem lehet! Hát igen, hiába, az ilyen gondolatokat nem tudom elnyomni magamban. Nagyon hiányzik nekem, drágám.Marie de Rabutin-Chantal

Minden emberi tett szereteten, vagy félelmen alapul... minden egyes döntésed a két gondolat egyikéből fakad: a szeretet vagy a félelem gondolatából.

A mai világban képesek vagyunk megfogalmazni a gondolatainkat a racionális dolgokkal kapcsolatban. De mi a helyzet az érzéseinkkel? Az már nehezen megy. Pedig az érzések megélése és kimondása egyre fontosabb. Aki ezt gyakorolja, az például egy adott helyzetben, adott pillanatban…

  Tud az ember szenvedni a szerelemtől. Éjjel-nappal, folyton csak arra a valakire gondol, aki nem akarja őt többet látni, tépelődik, mi a jobb: írni neki, felhívni, vagy csendben viselni az álmatlanságot.

"Attól félek, hogy elfelejtem, hogy már nem fogok rá emlékezni. Őrültség, ugye? Pedig én akartam így, mégis megnyugtat a tudat, hogy a fejemben az emlékével tovább játszhatom. Azonban el fog jönni a reggel, amikor már nem nyúlok ki az ágy szélére reménykedve, hogy ő ott…

Szomjazom arra reggel mellettem ébredj fel,csúf világban, szép szavakkal érhetsz el,szemtelen mosolyodnak adtam el a lelkem,tekinteted égeti a testem..Múltunk nincs, jövőnk nem is lesz,Órákra percekre érinthetszHazudjak neked, vagy hazudjak magamnak?Hazudjunk mindenkinek, akik mást…

  A gondolat egy börtön, talán meg kéne szökni.