Tud az ember szenvedni a szerelemtől. Éjjel-nappal, folyton csak arra a valakire gondol, aki nem akarja őt többet látni, tépelődik, mi a jobb: írni neki, felhívni, vagy csendben viselni az álmatlanságot.
"Ahogyan legjobb barátokból válnak közömbössé emberek Mert már nem vagy az a folyton jókedvű önzetlen valaki aki voltál. Mert elfáradtál. Nem tudod a régit nyújtani s nem is kellesz már. Könnyebb lerázni s egy másikat találni mint megjavítani a régit. Így kopnak el…
Minden nőnek megvan a maga sajátos szép része: a vidám nevetés, huncut pillantás, vágyakozó szem, lehajtott fej, kíváncsi értelem, csendes melankólia, mély sejtés, figyelmeztető búskomorság, égi honvágy, meg nem gyónt indulatok, kérlelő ajkak, titkokat rejtő homlok,…