Pótolsz... folyamatosan pótolsz. Valamit és valakit.
A hiányt és Őt. Az Ő hiányát. Pótolod vásárlással, utazással,
kozmetikussal, apró élvezetekkel, olvasással...
Csak éppen vele nem.
Ám ne feledd: ma még megteheted.
Amíg fiatal vagy, mindezt megteheted.
De elérkezik az…
Elmesélte, hogy a párjának van egy nagyon jó barátnője, akivel mostanában megromlott a
kapcsolatuk, ő úgy véli, hogy egy igazi barátságban előfordulhatnak elhúzódó konfliktusok,
aminek következtében egy kapcsolat mélypontra kerül. De ezt meg lehet oldani, tovább lehet…
Tudom, hogy most már nem szeretsz, írod is, hogy nagyon-nagyon végtelenül szerettél - így mondod, múlt időben. Én nagyon szeretlek most is, minden ingadozásod és mindenek ellenére. Félre sem vonulok, nem is lépek elő, vagyok és leszek
Nem találom a rendet, nem tudom, hova nyúljakmit kéne tennem, hogy ne rád gondoljakfalba vert fej, törnek az ujjakmit csinálsz éppen, kivel és hol vagya belső zene ver, egyre hangosabbháttal állok, de látom az arcodatelmosódtak a részletek, káosz vankiütöm magam, ma is meghalok…
Tulajdonképpen megdöbbentő, hogy mennyire be tudunk zárkózni, és mennyire magunk ellen tudunk fordulni. Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy meggyűlöltük az egész életünket, magányosak vagyunk, és úgy érezzük innen már nincs visszaút. Eszméletlen nehéz pozitívan…
Az elkövetkező napokon, heteken át a könyvei nem voltak többek, csak bútordarabok, a barátai csak emberek, akik valami elmosódott külvilágban éltek és járkáltak, ahonnan ő igyekezett megszökni - az a világ hideg volt, és metsző szelek fújdogáltak benne, ő pedig egy…
Rombold le a falakat.
Tudod mi a te bajod, kedves névtelen barátnőm? Az, hogy buta vagy. És nincs bátorságod. Nem mersz szembenézni a tényekkel, és saját magaddal sem. Félsz az érzéseidtől. Pedig azok, akik szeretik egymást, összetartoznak, és csak együtt lehetnek igazán boldogok. Szabad szelleműnek…
Ha a szeretet választás kérdése, akkor szerethetjük a másikat annak ellenére, amit tett vagy éppen elmulasztott megtenni. Szerethetjük őt saját érzéseink ellenére is. Csalódottságunk, megbántottságunk, megvetettségünk, magányosságunk, haragunk, sőt ellenérzéseink ellenére…
Kell a barát. A megértő társ, aki hibáinkkal együtt szeret, s ha fojtogat a magány, hozzánk tapad, de nyomban újra leválik, mikor újra magányra vágyunk. Mert mindent érez, mindent tud, ami számunkra fontos. Az érintése maga a biztonság, amikor megfogja a kezünk. S jelen van akkor…
Éppen olyan ember, mint a többi, némán szenved a magánytól, próbálja igazolni a tetteit, erősnek tetteti magát, amikor gyenge, és gyengének tetteti magát, amikor erős, lemond bármilyen szenvedélyről egy veszélyes munkáért, de ennek nemsokára vége, a jövője tele van…