Tudom, hogy most már nem szeretsz, írod is, hogy nagyon-nagyon végtelenül szerettél - így mondod, múlt időben. Én nagyon szeretlek most is, minden ingadozásod és mindenek ellenére. Félre sem vonulok, nem is lépek elő, vagyok és leszek
Nem találom a rendet, nem tudom, hova nyúljakmit kéne tennem, hogy ne rád gondoljakfalba vert fej, törnek az ujjakmit csinálsz éppen, kivel és hol vagya belső zene ver, egyre hangosabbháttal állok, de látom az arcodatelmosódtak a részletek, káosz vankiütöm magam, ma is meghalok…
Tud az ember szenvedni a szerelemtől. Éjjel-nappal, folyton csak arra a valakire gondol, aki nem akarja őt többet látni, tépelődik, mi a jobb: írni neki, felhívni, vagy csendben viselni az álmatlanságot.
Eddig mindig azt mondtam, hogy nem érdekel, ha nem törődsz velem, hogy az a sok fájdalom, amit okoztál, már kioltott bennem minden érzést irántad. De tegnap óta tudom, hogy ez nem így van. (...) ez így nem mehet tovább. (...) Mindenáron be akartam bizonyítani, hogy a mi…
"Attól félek, hogy elfelejtem, hogy már nem fogok rá emlékezni. Őrültség, ugye? Pedig én akartam így, mégis megnyugtat a tudat, hogy a fejemben az emlékével tovább játszhatom. Azonban el fog jönni a reggel, amikor már nem nyúlok ki az ágy szélére reménykedve, hogy ő ott…
Szomjazom arra reggel mellettem ébredj fel,csúf világban, szép szavakkal érhetsz el,szemtelen mosolyodnak adtam el a lelkem,tekinteted égeti a testem..Múltunk nincs, jövőnk nem is lesz,Órákra percekre érinthetszHazudjak neked, vagy hazudjak magamnak?Hazudjunk mindenkinek, akik mást…
Nem minden sebünk látható. A lélek sebei gyakran évekig véreznek. Ha valaki ezt megérzi, akkor inkább ellökjük, nehogy be kelljen ismernünk, hogy valami fáj, valami, ami egyszer régen történt. Valami, ami már évek óta visszatart attól, hogy a saját életünket éljük. Amire…
Ha Missy elesik, megüti magát, még akkor is, ha ott állok mögötte. Ez nem azt jelenti, hogy miattam esett el, de ő tudja - mert határtalanul bízik bennem -, hogy ott leszek és fölemelem, hogy nekem is fáj, hogy én is vele sírok, és megnyugszom, amint megnyugszik. Én ugyanilyen…
Figyelj!Én egy kicsit most meghaltam...na, ne ijedj meg,én azt nem akartam,csak látni téged félni,engem élve remélni,örülni, hogy nem kellmegőrülni a nincsen...tudod, te vagy a világonaz egyetlen kincsem.Látom, fáradt vagy,te csak menj,én majd virrasztok,menj, aludj...
Akárki is mondta azt, hogy amit nem tudsz, az nem fáj, az egy címeres idióta volt, mert az általam ismert legtöbb ember számára a legrosszabb dolog a világon az, ha nem tudnak valamit. (...) Tudnunk kell, hogy van-e elég erőnk. Tudnunk kell, hogyan gondoskodjunk a betegekről, és…