Igyekeztem figyelmeztetni magamat, hogy a remény a legkegyetlenebb az elme összes játéka közül és bármikor tojáshéjként roppanthatja össze a lelket.

Sosincs késő egy kapcsolatnak, nincs olyan, hogy elmúlt, elhalványodott, az érzések mindig ott lesznek az ember lelkének legmélyén, s ez így van jól. S talán csak egy megfelelő szikra, egy tökéletes pillanat kell, hogy felkeljenek tetszhalott állapotukból, s ekkorra talán már…

"Téged gyűlöllek leginkább, mivel hogy vonzol, de nem vagy elég erős, hogy egészen magadhoz ragadj."

"Egyszer arra járhatnál, egyszer rám találhatnál,És akkor belém eshetnél, s rögtön el is vihetnél.Vagy inkább ott maradhatnál, nálam bekuckózhatnál.Simán átölelhetnél, csak hallgatnál és kérdeznél.Egyszer megszoríthatnál, aztán megsimíthatnál,Egyszer összehajthatnál,…

  "Ahogyan legjobb barátokból válnak közömbössé emberek Mert már nem vagy az a folyton jókedvű önzetlen valaki aki voltál. Mert elfáradtál. Nem tudod a régit nyújtani s nem is kellesz már. Könnyebb lerázni s egy másikat találni mint megjavítani a régit. Így kopnak el…

Én magam ugyan lelkiismeretlen és érzéketlen vagyok, de minden erőmmel azon leszek, hogy másokban felébresszem a lelkiismeretet és az érzéseket; én tudatlan és silány ember vagyok, de igyekezni fogok, hogy másokat ne vigyek kísértésbe; arcom verejtékében fogok fáradozni,…

  Ennek persze ára volt: a szűnni nem akaró érzéketlenség. Választhattam a fájdalom és a semmi között, és én a semmit választottam.

  A nők akkor kezdenek el gondolkodni azon, hogy a párjuk számukra az igazi-e, amikor már beleszerettek. Ezzel ellentétben a férfiak csak akkor fogják fel, hogy az a nő volt az igazi, ha már mindent elrontottak.

  Mi van, ha Isten szeretete olyan, mint a nap: állandó és változatlan? Mi van, ha egy nap felébredsz és rájössz, ezt a szeretetet semmi sem veheti el?

  A nők tévelyegnek, a férfiak botladoznak: az élet nem más, mint a be nem teljesedő kapcsolatok, a félbehagyott, elbénázott, észre sem vett lehetőségek sora.