Az elkövetkező napokon, heteken át a könyvei nem voltak többek, csak bútordarabok, a barátai csak emberek, akik valami elmosódott külvilágban éltek és járkáltak, ahonnan ő igyekezett megszökni - az a világ hideg volt, és metsző szelek fújdogáltak benne, ő pedig egy…
Néha késő van kimondani szavakat. Néha nagyon kevés egy tengernyi akarat. Néha csak állok némán, vakon, süketen. Ujjaimon adom össze, mennyit ér egy szerelem. S ha egy kezemen össze tudom számolni, mondd, mit ér?! Az ördögnek eladom a lelkemet ennyiért.
Én a magam ura vagyok.
Egy kapcsolat mindent összezavar.
Valaki sérül benne.
Kinek kell az?
Tapasztaltál valaha valamit, ami annyira mély és csodálatos volt, hogy amikor elvették tőled, az életed elviselhetetlennek tűnt? (...) Azt hiszem, ha szeretsz valakit, és ő is viszontszeret, az borzasztó sebezhetővé tesz. Mert tudják, mivel bánthatnak meg úgy, mint semmi más.
Ne érezd magad elhagyottnak, mert én mindig veled vagyok, nem foglak elhagyni, nem tudlak elhagyni, mert az én teremtményem vagy és az én művem: a lányom, a fiam, a célom, önmagam. Csak szólíts ezért bárhol és bármikor, ha távolabb sodrodnál tőlem. Én ott leszek.
Hülyeség folyton a jeleket keresni. (...) Talán nem kéne jelentést aggatni minden kis apróságra. Talán nem kell, hogy az univerzum mondja meg, mit is akarunk. Talán magunktól is tudjuk. A szívünk mélyén.
A barátságos mosolyok mögött, amelyek mindent elfednek, mély sebek rejtőzhetnek. Sebek, amik nem tűnnek el, mert a felszín alatt vannak, sebek, amikről nem beszélünk, de ott vannak.
A nap végén, amikor véget ér a stressz, csak arra vágyunk, hogy közel legyünk valakihez. És mikor igyekszünk távolságot tartani, és úgy tenni, mintha nem törődnénk egymással, általában nagy kamu. Kutatunk, és eldöntjük, kit akarunk a közelünkben. És ha megtaláltuk ezeket…
Egyik pillanatban még szilárd talaj van a lábad alatt, a következőben már nem. (...) Mindketten úgy kezdik, hogy két ember egymásba szeret. Megteszed, amit csak kell? Ha a házasságod veszélyben lenne, harcolnál érte? Ha eltűnik alólad a talaj... és összeomlik körülötted a…
Nem mindig könnyű kimondani, ami a szívedet nyomja. Néha rá kell, hogy kényszerítsenek. Néha jobb, ha megtartod magadnak a dolgokat. (...) Még akkor is, ha minden porcikád el akarja mondani az igazat. Szóval befogod a szád... megtartod a titkod... és más módon próbálsz boldog…