"Van, aki úgy tesz, mintha boldog lenne,
de a lelke közben sír.
Van, aki úgy csinál, mintha minden rendben menne,
de a szíve segítséget kér.
Van, aki zárkózottnak mutatja magát,
közben csak egy kis szeretet az egyetlen vágya.
Van, aki úgy csinál mintha körülvenné rengeteg…
Nem tudom, hogy ilyenkor mi a jobb. Nem látni és úgy szenvedni, vagy látni, tudva azt, hogy pokoli messze van."
Soha ne fordíts hátat az érzelmeidnek. Ha szereted, valld be! Az elején nem tudod még értékelni és felfogni, mit veszíthetsz, erre hónapokkal később döbbensz csak rá.
Szóval tedd fel magadnak a kérdést: “Megéri elveszíteni, félredobni azt a kit szeretek?”
Lehet, hogy…
Nem akartam ordítani a fájdalomtól, ha a hiányát éreztem minden egyes szívdobbanásomban. Eljött a nap, amikor egészen egyszerűen nem akartam én már semmit. Nem bántam, ha nélkülem boldog. (...) Már nem úgy élt bennem, mint az egyetlen, a csodálatos, aki életem minden pillanatát…
Most itt hagylak szépen. Most el fogok menni, hogy rád gondolhassak, ne zavarjon semmi. Rád gondolni is jó, nemcsak veled lenni.
Milyen is lehetsz te az én emlékemben és milyen erővel húzol vissza engem, meg akarom tudni, azért kell most mennem.
Csak így tudhatom meg, csak így, tőled…
"Jól titkolod - mondta lassan. - De azért le merném fogadni, hogy sokat szenvedsz. Csak nem engeded, hogy meglássák rajtad."