Ha én lennék a szerelmed, Sok szerencsét hozzám. Ígérem, nem leszel hibás, De sok múlik majd a kémián. Én már elterveztem mindent, Egy életre elég a dolgunk. Ígérem, nem lesz sok időnkEgyedül lenni, úgy már voltunk.
“Támadtál valaha félelemből?
Ilyen az ember – amíg fél, nem tud tisztán jelen lenni, képtelen a kapcsolódásra. Csak csapkod mentális ostoraival, és menekül fiktív ellenségei elől… maga sem tudja, hová és meddig… csak fut, szalad, és közben nem veszi észre talán azt…
Most itt hagylak szépen. Most el fogok menni, hogy rád gondolhassak, ne zavarjon semmi. Rád gondolni is jó, nemcsak veled lenni.
Milyen is lehetsz te az én emlékemben és milyen erővel húzol vissza engem, meg akarom tudni, azért kell most mennem.
Csak így tudhatom meg, csak így, tőled…
"Nem szereted, mert nem mered szeretni. Próbáld egy kicsit sarokba vágni az eszed. Oda, ahová az érzéseidet dugtad. És hadd jöjjenek elő azok az érzések. Add meg nekik a sanszot, hogy egyenrangú párbajpartnerek legyenek az eszeddel szemben. Merj szembenézni a valósággal. Gyáva…
Ha a szeretet választás kérdése, akkor szerethetjük a másikat annak ellenére, amit tett vagy éppen elmulasztott megtenni. Szerethetjük őt saját érzéseink ellenére is. Csalódottságunk, megbántottságunk, megvetettségünk, magányosságunk, haragunk, sőt ellenérzéseink ellenére…
"Szeretem a földet, amelyre lép, a levegőt, amelyet beszív, és mindent, amihez hozzáér, mindent, amit mond. Szeretem minden pillantását, minden mozdulatát, szeretem őt teljesen és egészen."
Erre vágytam, hogy engem szeressenek, másként úgyis utolér a keserű csalódás. Ezért önkéntelenül felöltöttem az álarcot: gondold meg tízszer, mielőtt közelítesz! Lehetek hideg, mint a jéghegy, perzselő, akár a vulkán, belepusztulsz mindkettőbe, de élvezheted a langyos…
Kell a barát. A megértő társ, aki hibáinkkal együtt szeret, s ha fojtogat a magány, hozzánk tapad, de nyomban újra leválik, mikor újra magányra vágyunk. Mert mindent érez, mindent tud, ami számunkra fontos. Az érintése maga a biztonság, amikor megfogja a kezünk. S jelen van akkor…
Bírd még egy picit. Néha csak elég türelmesnek kell lenni. Kivárni, megvárni, és nem elvárni. Szeretni, és nem abban kételkedni, hogy ami történik, az jó - nem lehet más. Aztán persze van, hogy valamiért még várni kell, valamiért még nincs itt az idő, pedig már ott…
Maradjon csak az, aki örül, hogy vagy neki. Hogy szereted, hogy ki mered mutatni azt, amit érzel. Az összes többi csak fárasztó játszma, szükségtelen és életet romboló. Ne tiltsd meg a szívednek, hogy szeressen. Szeretni szexi. Szeretni menő. Félni meg felesleges. Igen, lehet, hogy…