Ma, amikor jöttem haza, láttam kisebb gyermekeket játszani. Hogy miért olyan fontos ez? Hát bizony bármilyen hihetetlen sokat tanulhatok a piciktől! Vajon mit?Teheted fel a kérdést, talán nem ok nélkül, hiszen mit lehetne egy csöppnyi emberkétől ellesni? Épp neki kéne másolnia minket... 

Nem egészen... Figyeltem, ahogy békésen játszanak, vagyis csak hallottam a hangjukat... Boltosat játszottak :) Emlékszem mi is rengeteget voltunk boltosok és vásárlók. De mégsem ez volt ami meg fogott, hanem az a szeretet és odafigyelés, amit bizony eme kicsiny életek adnak a másiknak!

Hihetetlenül kedvesek tudnak lenni, ám ugyanilyen gonoszak is :) Mi is :) Hallottam egy történetet, ami arról szólt, hogy két kisfiú együtt játszottak, mikor összevesztek valami apróságon. Mindekettő szidta a másikat, és hazamentek. Otthon az egyik kisfiú azt mondta anyukájának, hogy soha többet nem fog játszani a legjobb barátjával. Másnap az anya kiment, és látta, hogy a két barát újból együtt játszanak. Mosolygott, majd odament fiához.
- Nem azt ígérted tegnap, hogy soha nem fogtok együtt játszani? -Ugyan anya! Mi arra már nem emlékszünk :) 

A gyerekek is sokszor összevesznek, de mégis, utána úgy tudnak tovább játszani, hogy újat kezdenek... mint valami bocsánat kérés féle... :) nem említik, el van felejtve :)

Ők autókkal, babákkal, vagy más csodás játékkal játszanak... mi ennél fontosabbal: az életünkkel, és a máséval... 

by Fürcsi