na ja... a káromkodás, egyéni szoc probléma, hogy ki és mit mond ki a száján, no de azért mégis!
Meglepett, hogy a keresztyén emberek is szoktak... először csak ha mérgesek, aztán meg ki tudja, hol lesz a határ... lehet meg sem állnak, és akkor is cifrázni fognak, mikor minden okés...beépül az aktív szókészletbe... hát ez komolyan mondom SZÁNALMAS!!!:(
hát a másik meg... életem első intője, csak mert késtem, hát ez kész vicc! Hogy lehet ilyen kaki az élet??! Mint egy nagy cigi, ha kell, ha nem szívok :( ELÉÉÉG máár :( 2 év után szerintem már mondhatom, hogy akár egy csepp boldogság is elég lenne:) amit aztán sokszorosítanék... :D
ma volt osztálytársammal jöttem haza... és ebben az a poén, hogy 8 éve ismerjük egymást, és tökre önmagunkat tudtuk adni, nem játszottuk meg magunkat, hiszen ismerjük egymást...
DE más előtt mért kell? nem tud elfogadni úgy ahogy vagyok? peinlich... próbálkozzon
Néha bátyjám is furán néz rám, mikor viccelődöm, mintha azt gondolná: "Ez most normális?"
Hát nem, sosem mondtam, hogy az vagyok, vagy lennék... ilyen lököttke vagyok, akinek nem tetszik így járt... nem változom meg, csakis egy valaki kedvéért... senki máséért... :):P
Bírom a bátyjám, de amikor bánt akkor nem... őt nem nagyon érdekli, hogy barátok vagyunk-e, vagy nem... ez van... :) elfogadtam így... ha összeveszünk, nem számítok arra, hogy bocsánatot kér...
- Pasiból van
- Ő sosem fog
