Ő csak a mesékben létezik? talán...
Fellibben egy fekete köpeny, ahogy leszáll a lováról, ami hófehér, lassú léptekkel feléd közeledik. A nap sugaraiban szinte ragyog a szőke haja, kék szeme azonnal elvarázsol, rabul ejt téged.
Így tényleg csak a mesékben van írva...
Talán bűn az, hogy vágyunk valakire, aki melletünk van, akit szeretünk, és aki minket is szeret? nem hinném... az ember társas lény, és sajnos egy barát nem pótolhat egy szerelmet, ez így van, de a szerelmünk sem töltheti be a legjobbm barát szerepét... nem minden esetben...
A magány... mikor szeretnél valakit szeretni, nem kicsit, nagyon... csak ő nincs melletted...
Látod, hogy mindenki szeret valakit, meg van a párja... szerelmesek sétálnak az utcán, kéz a kézben, és arra gondolsz, hogy mikor fog veled is megtörténni ugyanez...
"Pedig
a szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer,
kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol
fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat.
És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. Ha nem merjük elfogadni,
éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit.
Mindenütt a szerelmet kell keresnünk, és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig,
napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta. Mert abban a
pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy
megtaláljon minket. És megvált."
by Fürcsi
