Olyan jó lett volna.. együtt a barátokkal... hülyülni meg minden... Debrecenben, ami egy király hely...

De nem... minden olyan jól indult, egyész jól ment a szervezés, már a társaság is kezdett összeállni, amikor... mikor 3 barátnőm összeveszett, mert az egyik elkövetett egy hibát, egy elég nagy hibát...

Lehet, hogy csak én értékelem túl a barátságot, hogy megbocsátottam neki, tudom, hogy elég nagy bűnt követett el, de túl kell lépni rajta! Ha egyik barátomnak sem bocsátottam volna meg, már senki sem lenne mellettem... :( de itt vannak, és köszönöm nekik, hogy kibírják mellettem, mert én sem vagyok egy "könnyű" eset, a hirtelen hangulatváltozásaimmal, de ők még itt vannak, és így szeretnek...

de akkor is! miért olyan nehéz kibékülni??

egy tök jó buli lett volna, együtt, ismerkedés meg egyéb dolgok... :( party 1000rel...

hö

fájó emlékek...sokszor kezdtek újat, tiszta lap... új esély... de miért nem hagyja a fájó emlékeket a múltban, miért hozza fel újra és újra? "te ezt nem érted, senki sem érti, csak mi értjük"

hagyják már ezt az egészet, kezdjenek még egyszer újat, és ha azt is elrontja, akkor mondhatja hogy megpróbáltuk... de így?  

- Szeretted őt, mint barátodat? 

- Igen, szerettem, de már nem....

- Ha igazán szeretted volna őt, akkor nem így állnál hozzá a helyzethez, hanem megértnéd őt, ha csak egy ici-picire is... 

nem volt szép amit eddig tett, oké, aláírom, de nem lehetne új esélyt adni? minden újra kezdeni?? neeeem, neeeem, neeeem és neeeem...

így viszont már kedvem sincs menni, de ők már ezt nem értik meg, menjek nélkülük, másokkal, mintha az olyan könnyű lenne...baromira...

le fogom mondani... így nem találom értelmét, hogy menjünk is valahova... de lehet hogy még meggondolom magam, bár ki van zárva, csoda kell, hogy történjen!

ott lett volna Ő is, láttam volna, talán találkoztunk volna... már mindegy...

amúgy az is elszomorít, hogy nincs is örök szerelem... :( senki sem tud örökké szeretni valakit...

minden álmom romba dőlt, minden terv, cél... vágy... ennyi volt!

by Fürcsi