Azt hittem, hogy reggel, mikor felébredek nagyon szarul fogom érezni magam...
hát nem így történt...
Visszatérve a tegnaphoz...írtam neki, visszaírt...kérdeztem, hogy mizus... "semmi kül" "élek,mint eddig mindig" ... hajj... semmi visszakérdezés, hogy te hogy vagy? élsz még? ááá minek azt :(
oké, mondom, még egy próba...
kérdeztem "mit csináltál ma?" "zuztam" "zuztál?" "jaja" ... nesze neked beszélgetés... :(
sokat vártam? nagyon? egy ici-picit meg akartam ismerni... hogy milyen... beszélgetni szerettem volna vele... de nem ment...
itt mondtam azt tegnap, hogy "köszi, ennyi elég volt... többet veled sem próbálok beszélgetni, minek, ha nem lehet, ha tudni sem akarod, hogy ki vagyok, miért írok... rendben, a te döntésed, tiszteletben tartom..."
senki sem mondhatja, hogy nem próbáltam meg... 3szor kezdtem mindent előről! 3szor adtam esélyt újra megpróbálni... 3szor ... már nem lesz negyedik...ír ha akar, de nem fog...tudom...
hát ennyi volt...
és elszomorodtam, hogy bezzeg rám nagyon vigyáznak ott fent, a barátnőm pedig sorra hozza a rossz döntéseket! rá miért nem figyelnek?? miért csak rám? őt nem kéne néha korlátozni?
csak meg akartam ismerni...hátha... de nem, esélyt sem kaptam... csak megint egy hatalmas NEMet Istentől... véletlenül nem akarsz belőlem apácát faragni?? nem?? mert ha igen, akkor nagyon is jó úton haladsz!
haragszom Istenre... engem korlátok közé szorít, míg ő... ő tönkre teszi az életét.. még jobban...
Tudok magamra vigyázni! én nem fogok olyat tenni, amiről tudom, hogy szerinte nem kéne, és hogy bűn... tudja! Azt is, hogy mire vágyom, hogy miért akarom olyan nagyon...
jajjjajajajjj... rá vigyázz inkább! őt óvd! Az ő életét tartsd a kezedben, ne az enyém... neki nagyobb szüksége lenne most Rád! A te vezetésedre, a te tanácsodra! RÁD!!! de te sehol nem vagy... hagyod, hogy egyre jobban távolodjon tőled... látod, hogy senki sem tud rá hatni, senkit sem hallgat végig, nem figyel senkire, megy a feje után... csak te tudnál rá hatni! Miért nem teszed? Istenem, most hol vagy??
féltem őt, mert a barátom, és te mindkettőnket féltesz, akkor miért én érzem úgy, hogy rám jobban vigyázol? nekem esélyt sem adsz a boldogságra, ő pedig azt hajtsa!de sosem fogja meglelni nélküled... én is arra vágyom, de nem adod meg!
azt hittem, hogy tegnap mindent feladok... és most is így hiszem... most nem akarom, hogy itt legyél velem... szeretnék egy kicsit egyedül lenni, távol tőled... átrendezni az érzéseimet, a gondolataimat, hogy mit ronhattam el megint...
olyan rossz...
most nem kérek a kereszténységből... hadd gondolkozzam semlegesen...
úgy érzem vesztettem a hitemből, bár hiszek benned, és mindig az életem része leszel, bármit is tegyek, de most szeretnék mindent magam tenni...nem fogok nélküled boldogulni, csak egy esélyt szeretnék arra, hogy hátha találok valakit... aki szeret...
egy akit nagyon szerettem, szenvedtem miatta, elfelejtettem... még egy, aki tetszett, csalódtam benne, és most pedig nem tudom hogy állok...
egy darabig biztos nem akarok pasit látni, vagy hogy tetszen valaki... még jó hogy nem lettem szerelmes belé... most nagy szarban lennék...
tegnap majdnem lemondtam a debreceni kiruccanást, amit nagyon szeretnék már... de osztálytársam nélkülem nem akar menni... mondtam, hogy addigra igyekszem magam túltenni ezen az egészen... tegnap sírtam... mérgemben, szomorúságomban... emiatt a helyzet miatt, hogy tehetetlen és szerencsétlen vagyok... 2 személy egy nap alatt... mind a kettő máshol van most, egy fiú... és egy lány... az egyiket ismerem, a másikat csak szerettem volna megismerni...
hát ennyi volt... azt hiszem felhagyok a kereséssel... nincs szőke herceg, sem mese, sem semmi...
még csak az álmok sem teljesülnek...
ez van!
by Fürcsi
