" Kísért a múlt, nem hagy nyugodni
Hogy az ami szép volt hogy tudott elmúlni?
Nincs messze a bánat, itt van közel
Már nem vár senki, a magány karja ölel.
Ha látom, eszembe jut tettem
Ó Uram, ezt miért kellett tennem?
Miért voltam vak, s nem láttam tisztán?
Miért érzem úgy, hogy elfordultál, hogy nem figyeled imám?
Oly sötét lett utam, kietlen életem
A remény eltűnt, szomorú lett énekem
Szeretném semmissé tenni tettem
Bármit megtennék, hogy minden a régi legyen!
Hiányzik a perc, mikor boldog voltam
Most annak következményét élem, amit okoztam
Magam kerestem ezt, magam akartam
S a saját álmom rabjává váltam."
