jó is, meg nem is volt jó a hétvége...

szerintem kicsit unalmas volt a teaház... asszem többet nem leszek pincér =) nagyon unalmas... meg hát sokszor csak álltam és néztem ki a fejemből... mert nem tudtam kihez szólni... a skacok szokás szerint lelógtak sétálni... ez is unalmas már xD

meg pár beszólás azoktól, akiktől tényleg nem vártam volna meglepett, felbosszantott, ugyanakkor szomorúvá tett, úgyhogy az első fele szomorkásan, a koncertől kezdve pedig vidáman telt

hááttt szombat... ifi nap volt ....

Ő a 4es csapat vezetője volt... nagyon paráztam, hogy ne kerüljek oda, erre nem a 4est húzom?!xD aztán volt esélyem cserélni, na mondom király, erre visszahúzom a 4est xD csak nekem lehet ilyen szerencsém... full ideg és izgatott voltam, hogy na vajon ebből mi fog kisülni, gondoltam semmi jó... az elején nem is, a végén viszont már jó kis csapat lettünk...

du a VBSZ gyüli gitárosa zenélt... nem volt rossz, de valahogy nem illett oda... a bátyjám kellett volna, nem vagyok elfogult, mert a másik egyik jó barátom, de élőbe bedoták a mélyvízbe... úgy hogy nem is ismerték jó formán, csak látták gitározni...

mondanom se kell, egyből belopta magát az ifisek szívébe...

másnap reggel gyüliben voltunk

ettől rettegtem legbelül a legjobban, hogy be kell oda menjek 3 hónap után... nem akartam =S

valahogy a szívem legrejtettebb és legmélyebb zúgában reméltem, hogy ez a vasárnap más lesz, de tartottam a kérdésektől...

tévedtem, nem volt más, olyan mintha nem tűnt volna el ez a 3 hónap az életemből, és mindent onnan folytattam volna, ahol abbahagytam

igazából nem tudom mit vártam tőlük... hogy majd emberként néznek rám? vagy esetleg valakinek eszébe jut köszönni, vagy valami ilyesmi?

mindenki sietett, nagy tömeg a nagy teremben, ifisek bandáznak, közben körberajongják a kis srácot... telszám csere...

na itt dobtam majdnem egy hátast... lassan 2 éve, hogy jártam oda, erre jön ő, elkezd gitározni, beveszik maguk közé, és elkérik a számát, meg meghívják teaházra zenélni?=O és a bátyjám??! ő a legjobb gitáros a földön, most miért "cserélik le"? Mi az, hogy ő és nem a bátyjám?!!=O

kicsit felkaptam a vizet, de hála a póker arcomnak enyhe iróniával lepleztem... ehhez tökéletesen értek, senki sem tud átlátni rajtam, csak ha már nagyon ismer, na bumm egy ember

meg a másik, hogy engem 2 év eltelte óta semmibe vesznek, erre ő elkezd pengetni, és máris a lábai előtt hevernek...

hááttt elég érdekes...

fáradt vagyok =S

meg elegem van megint mindenből

valahogy mindent feladós kedvem van, és semmi sem érdekel

örülök, hogy jól érezte magát a gyülinkben, de ez azért sokkkkk

7 nap és itt a szülinapom

naná hogy szombat lesz... és akkor úgy ahogy kell nem leszek ifin

nekem egyik se mondja, hogy boldog szülinapot, mikor legszívesebben a pokol mélyére kíván... kössz nem!

szóval a szombat és a vasárnap délelőtt otthon telik... pihizek, msn, elkezdek talán egy jó könyvet, vagy csak zenét hallgatok... szabkert meg valami jót, amit szeretek, és ami feldob =)

vasárnap du VBSZ gyüli... és laptopozom...

Jövő héten ismét póker arcot vágok, és senki sem fogja látni a gondolataimat, érzéseimet, csak Ő, ott fent...

minden megváltozott, és az életem odaadnám, ha a régi lehetnék, az aki 2 éve voltam...

sok minden bánt... rengeteg minden, amin tudom, sajnos nem változthatok, pedig nagyon szívesen megtenném!!!!

Csak ne legyen így...

szeretnék velük is jó kapcsolatot, hogy ne ítéljenek el, amiatt ami történt... kicsi voltam még... nagy hülyeséget csináltam, de már más vagyok! felnőttebb lettem egy picit, és máshogy gondolom ezt az egészet...

én is vágyom velük beszélgetni, normálisan, nem csak úgy felszínesen... barátként, testvérként...

Vele is szeretnék nem csak idegen, vagy ismerős lenni, akik elmennek lazán a másik mellett, mintha ott sem lenne, kerülik egymást, akkor szólnak a másikhoz amikor muszáj, hanem felfoghatná végre, hogy TÉNYLEG SEMMIT SEM AKAROK MÁR TŐLE

ezt csak remélni tudom, de érzem, hogy sosem lesz így, elválok a gyülimtől, hogy a Vörösváriba járjak, és ott hagyom az ifit, mert... ez egy másik történet, majd egyszer...

én tiszteletben tartom az ő döntésüket, és én is így tennék a helyükben... megértem őket, nagyot hibáztam... tudom sosem kezelnek majd másként... még ha felnövök akkor sem... és ez bánt

szerintem nagyon ritkán látom majd őket, pedig fontosak nekem, nagyon! mégha át is néznek rajtam, én felnézek rájuk, mert nagyszerű emberek...

 
"Most szeretnék mindent semmissé tenni, kifogytam a szóból és nem maradt semmi..."