Olyan mintha távol lennének...

Mintha szép lassan elfelednének

Teljesen egyedül, a padlön ülve

Fáradtan, lelkileg teljesen kimerülve

Gyötrő gondolatokkal terhelve

Távol a barátoktól, nagyon messze...

Kihalt a szívem, üres a lelkem

Egyedül vagyok, nincs kihez beszélnem

Az élet mindenkit elhavazott

Mindenkinél ott vannak a gondok, a bajok

Most csak sírni, sírni volna kedvem

De nem tudok, csak ülök egy helyben

Olyan jó lenne, ha valaki mellettem lenne

Kérdezés nélkül magához ölelne

Nem kérdezné mi a baj, mi a gond

Nem lenne szükség szavakra, egy pillantás mindennél többet mond 

S a gondolataim el-elkalandoznak...

Rá gondolok, de tudom, nem SZABAD

Nem szeretem, csak látom arcát előttem

Nincs szerelem, nyoma sincs rószaszín felhőnek

Érzések, mik nap, mint nap velem vannak

Érzések, mik nem tudom mire valóak

Kitöltik életem a semmivel, mert nem tudom már mit érzek

Már nem keresem értelmét életemnek

Mert már megtaláltam BENNE

Mégis vágyom, vágyom a szeretetre

Amit most csak embertől kaphatok

S akinek a szívemben helyet adhatok

Mégis tudom, el kell Őt felejtenem, mégha nehéz is lesz

Nincs más választásom....