Nagy dolog az, amikor az ember megtapasztalja azt, hogy Isten válaszol az imáira. Persze nem hallható módon, hanem apró jeleken keresztül. Érzi az ember, hogy történni fog valami. Megmozdult a menny. Isten munkálkodik.

Minden ima meghallgatásra kerül fenn, és minden kimondott vagy éppen kigondolt szónak nagy ereje van. Imánkban hálát adhatunk, kérhetünk ("Aki kér az kap, aki zörget, annak megnyittatik, aki keres az talál" Máté 7:8) vagy közben járhatunk másokért.

*Este imára kulcsolta két kezét, behunyta szemét, és így szólt: Mennyei Atyám! Te látod az ő szívüket, te tudod milyen emberek ők igazán. Te látod az én szívem, gondolataim és minden érzésem. Mindenkinél jobban szeretsz, megértesz és odafigyelsz rám. Látod, hogy mennyire eltávolódtunk egymástól. A mi világunk különbözik, ők is, és én is más úton járunk. Lehet, hogy nincs is közös témánk, nincs közös élményünk, történetünk. Egyszerűen semmi hasonlóság vagy közös tulajdonság nincs bennünk, csak az, hogy hiszünk benned, neked szolgálunk, téged dicsérünk, rád tekintünk, veled járunk. Egyedül te vagy az, aki összeköt, összetart bennünket. Ez a tábor lesz a döntő. Ha itt sem változik semmi, akkor én végképp feladom. Nem reménykedek másban, csakis benend. Mert tudom, hogy számodra ezen a világon semmi sem lehetetlen. Te uralkodsz a teremtett világ felett, a szél lecsendesül, a vihar elmúlik szavadra. Hiszem, hogy te tudsz változást hozni, hogy te tudsz munkálkodni az ő szívükben, és az enyémben is. Kérlek formáld át a szívem, hogy tudjam őket szeretni olyan szeretettel, ahogy te szeretsz minket. Add Uram, hogy történjen valami apró dolog, ami közelebb hoz bennünket egymáshoz. Egy olyan csodát kérek tőled, amitől minden más lesz. Ez az utolsó esély, az utolsó fénysugár, amit adok nekik. Rajtam nem múlik, ha ők úgy állnak hozzám, hogy nem véres rongyként tekintenek rám, hanem befogadnak, és egyenlő ifis tagként tekintenek rám, akkor felhőtlenül boldog leszek. Ha semmi sem változna, minden reményem elszáll, és feladom a szüntelen próbálkozást arra, hogy egyszer elfelejtik végre a múltamat, és teljes, egész lényemért fognak szeretni, olyannak, amilyen vagyok, és nem pedig olyannak, amilyennek szeretnék, vagy elvárják, hogy legyek. Ebből a skatulyából lehetetlen kitörni, mégis hiszem, hogy a te segítségeddel sikerülhet. Ha megismernek, vagy beszélgetnek velem, végre megismerhetik azt az embert, aki általad lettem. Remélem, és csak remélni tudom, hogy egyszer úgy kezelnek majd, ahogy őket, r.f.s.k-t is. Tudom, hogy még csak kevés ideje ismernek, a hét nagy részében nem is találkozunk, mégis szeretném, ha barátság, és nem ellentét alakulna ki köztünk. Én megadom erre ezt az utolsó, véges esélyt. Többször nem próbálkozom elnyerni a szeretetüket. Ha nem, hát nem, te tudod a legjobban milyen ember vagyok, hogy nehezen adom fel, de itt már semilyen ki utat nem látok. Ez reménytelen. Leteszem a kezedbe, mert ez elég nagy teher számomra. Senkire sem fogom ráerőltetni a társaságom, de ha valaki meg akar ismerni nem zárkozom el előle. Nyitott és őszinte ember vagyok, te ismersz a legjobban, minden apró rezdülésemet, mozdulatomat előre látod, nincs titkom előtted. Kérlek te cselekedj, munkálkodj mindannyiunk szívében, és hozz változást! Legyen meg a híd a szakadék felett, ami közöttünk tátong. Kérlek, te áldd meg őket, és engem is, hogy tudjak elég nyitott lenni, legyen bennem elég szeretet, türelem és bölcsesség. Benned bízom, és hiszem, hogy ha neked az a terved, hogy ebbe az ifibe járjak, akkor te ezt nyilvánvalóvá teszed. Hiszem, hogy nem volt véletlen az, ami eddig történt, ez a te terved része volt. De ha nem történik semmi, akkor nem fogok odajárni, nem érzem így jól magam közöttük, így nincs értelme ott lennem velük. Kérlek te eszközöld ki azt a bizonyos áttörést. In the Name of Jesus. Amen.

Letöröl néhány könnycseppet. A hold most is némán figyel rá a nagy kékségről odafent. Az égen felhők úsznak át, néha-néha eltakarva vele a csillagokat és a fényes telit. Minden az igazak álmát alussza, csend honol az utcákon, tereken. Hűvösen fújdogál az esti szél, lehet, hogy éppen a változás szele fúj, és új dolgok történnek majd. Ha nem is most, akkor később. De biztosan történni fog valami. Hősünk hiszi, tudja, reméli. Eddig nem csalódott Teremtőjében, ezután sem fog.

... Csoda fog történni...

... imája meghallgatatott...

megmozdult a menny...*

 
" A július legkellemesebb hete az utolsó hét lesz, amikor az élet valami kisebb, de annál kellemesebb meglepetést tartogat Önnek." Legyen így

{20nap és ifitábor: július 27től augusztus 3ig}