Miért utálom hogy élek?

 Azért, mert:

• akármit csinálok nem jó, ergo mindenki más mindent jól csinál, csak én nem
  
• bármit mondok, az szintén nem jó
• rám mindenki számíthat, akármilyen baja van, meghallgatom, időt szakítok rá, de amikor nekem lenne szükségem valakire, akkor mindenki szokás szerint átnéz rajtam, nincs ideje velem lenni, meghallgatni... vagyis egyedül vagyok, mint a kisujjam
• senki nem ért meg, úgy tesznek, mintha én lennék a hülye, aki súlyos kezelésre szorul, amiért ilyeneket gondol, vagy esetleg ilyeneket érez
• mindenki átnéz rajtam, levegőnek néz
• nem vagyok fontos annak, aki nekem az
• én írok mindenkinek, akár emailt, akár msnen, akár sms-t... csak egyszer szeretném azt, ha eszébe jutnék valakinek, mondjuk a "bátyjámnak"(ha még az egyáltalán), Csigusznak...
• továbbá, ha végre elkezdeném mondani, hogy mi történt velem (a barátnőm éppen levegőt vett, így szóhoz juthatok én is, és nem a barátjáról áradozik) ahogy befejezem a mondatom egyből válasz nélkül témát vált, vagy visszatér a szokásoshoz... vagy vágja a fejeket, mintha figyelt volna rám
  
• a másik nyavalyog nekem, pedig ugyanúgy meg van a bajom, és szeretném valakinek elmondani, de nem lehet az előbb említett okok miatt... és még én vagyok az önző
• utálom, hogy semmibe vesznek, egyszerűen láthatatlan lettem
• csak egy kicsit szerettem volna fontos lenni a barátaimnak, mégsem vagyok az, mert nem érdekli őket, hogy mi van velem, ha mégis megkérdezik, akkor csak azért, hogy elmondhassák mi van velük, vagy meg sem kérdezik
  
• van aki azt hiszi, hogy mindenkinél jobban ismer... mekkorát téved!
• nincs a barátaimnak idejük rám, de nekem legyen rájuk, és lógjak velük
  
• velem senki sem érezteti azt, hogy fontos vagyok, hogy szeret, nem mondja ki senki, vagy ha mégis akkor tuti, hogy hazudik
• nem tudok hinni már az emberekben, bízni végképp nem
  
• valaki tönkrevágta az életem, megváltoztatott, olyan lettem, aki sosem akartam lenni, és még be sem fejezte az egykor elkezdett beszélgetésünket, szóval még mindig nincs lezárva ez a fejezet, hiába is szeretném (deutálomőt)
• mindenért én vagyok a hibás
• nincs értelme semminek
• mindenki megfeledkezik rólam, arról, amit megbeszéltünk
• átszervezik a programomat, vagy a közösen megbeszéltet anélkül, hogy megkérdeznének engem, hogy mit szólok hozzá
• elhívnak ifire, meg ilyenekre, és ha elmegyek, a kutya nem szól hozzám... de azért menjek, hát NEM, köszi nem kell a sírógörcs
• utálom, hogy a családban én vagyok a legkisebb, ergo nem szólhatok bele semmibe, és ha mégis kinyitom a szám, akkor meg milyen szemtelen vagyok, hogy elmondom a véleményem, vagy amit szeretnék...
• mindenki hátat fordít, ahogy padlóra kerülök
• mindenki engem bánt, oltogat... azt hiszik nem bántó amit olykor mondanak, pedig mennyire az
• senkit sem érdekel, hogy élek, hát ezentúl engem se, hogy ő él
• bármit mondok, az a barátaim egyik fülén be, a másikon pedig ki
• egyesek szerint nincs önbizalmam, alul értékelem magam... sajnos lehet, hogy igazuk van
• nem törődik velem senki, de már nem is kell
• a bátyjám sosem ír msnen, se másutt, ebből látszik mennyire fontos neki a "hucsokája", de másnak írja, hogy "szia Bébim"(és nem a barátnőjének), na nem baj, majd ír neki a "Bébikéje", és majd beszélget vele, mert én nem fogok
• Csigusz úgy szintén ezt teszi
  
• mindenki engem kritizál, érezteti velem, hogy rossz amit csinálok, vagy ha nem is mondja ki konkrétan, látom az arcán, amit gondol
• még Isten sem válaszol nekem, ő is megfeledkezett rólam
• utálom, hogy az emberek beskatulyáztak, mert 3 évvel ezelőtt hibáztam, de még mekkorát :(
• én alkalmazkodjak mindenkihez, én feleljek meg... aztán vágják a fejeket
• majd a refisek küldenek képeket, majd ők elmennek mindenhova, őket mindenki szereti, ők fontosak, majd velük beszélgetnek, köszi de a seggnyalásból nem kérek, és nem is fogok puncsolni senkinek :)
• mindig én tévedek, sosem lehet igazam
• teljesen felesleges vagyok és tökéletesen pótolható
  
• mindig én vagyok a szemét, akkor is, ha a másik bánt meg engem, és beszél ki, akkor is én vagyok a bunkó
• sosem változik semmi és senki... akkor sem, ha megígérik
• gyakran úgy alszom el, hogy azt gondolom, "na, ma se kellett volna felkelni..."
• lehet depis vagyok...
  
• a "barátaim" elhanyagolnak... sajnos én nem tudom ezt tenni velük...de jó lenne ha észrevennék már magukat