Sokat gondolkodom mostanában. Mindenféléről, de valódi megoldásokra, vagy bármilyen értelmes válaszra nem jutok, ami megfogalmazhatná a bennem válasz után kutakodó, tomboló kérdéseket. Rengeteg minden átfut az agyamon, van amin elidőzök néhány percig, vagy akár egész úton hazafelé, van, ami csak átsiklik, mintha nem is gondoltam volna rá, vagy pedig elhesegetem, hogy "áááhh", és jönnek a különböző ellenérvek.
Igazából rájönni arra, hogy mi is foglalkoztatja igazán az embert, mit akar, mire vágyik szíve legmélyéből nem is olyan könnyű dolog, mint ahogy hinnénk. Pénz? Siker? Karrier? Boldogság? Család? Szerető férj/feleség? Gyerekek? Barátok? Mindet egyszerre? Ó igen, mindent azonnal, itt és most, nem később. De vajon megadatik-e mindez egyszerre? Vagy várnunk kell rá? Tudunk-e várni rá?
Egy embernek rengeteg különféle kérdése lehet, ha már magamból indulok is ki. Nekem például lenne mit kérdeznem az Élettől, vagy akárkitől, aki tudna és hajlandó lenne válaszolni. Mert én még sok mindenre nem jöttem rá, a megoldás közelében sem járok.
Gondolatok. Olyan mondatok hálozata, amiket senki sem lát, senki sem hall, amiről senki sem tud, csak ha hangosan kimondjuk, de azok már nem gondolatok. Az már egy beszélgetés kezdete, ami lehet monológ vagy párbeszéd.
Titkos, rejtélyes elmélkedések akár a jövőnket illetően, a terveinken, álmainkon morfondírozva, vagy csak másokról véleményt formálunk, persze magunkban. Sokszor nem merjük kimondani amit gondolunk. Legyen szó bármiről, akármiről.
Félünk. Vagy bizonytalanok vagyunk. Vagy egyszerre mindkettő. Én azt hiszem mindkettő vagyok, bár nem tudom miért félek, hiszen aki velem van nagyobb mindennél, és semmi sem lehetetlen számára. Nincs okom, pontosabban nem lenne okom félni, mégis... félek? De mitől, vagy kitől? Szerintem a félelem az nem más, mint félni attól amit nem ismerünk, amiről nem tudunk semmit. Félni a bizonytalanságtól, félni az ismeretlentől. Félni bármitől. Szorongató érzés. Bizonytalanság... nem vagy biztos magadban, vagyis félsz a következményektől. Lehet hogy a félelem és a bizonytalanság összefügg?
Lassan már én sem leszek biztos semmiben (íme a bizonytalanság). A földi dolgokat illetően. Már azt sem tudom mik az álmaim, na jó, tudom, sejtem mit szeretnék, de azok kicsit szürreálisak. Őszintén szólva, elég valószínűtlen egynémelyik, más viszont nem nagyon van a tarsolyomban. Tervek, hát az sincs, semennyi sincs. Ötletek? Mihez? Nincs, nincs. Vágyak, hóhóó, arról aztán mindenki tudna mesélni. Akár órakat is. Nekem nincs sok, de ami van, azt nagyon szeretném elérni.
A félelem és a bizonytalanság bármikor felütheti a fejét az életünkben. Olyanok, mint az öröm és bánat, vagy boldogság és szenvedés... etc. De van egy közös tulajdonságuk: LEKÜZDHETŐEK! Bizony, bizony. Hogy hogyan? Sajnos nem tudom a tematikáját. Egy biztos, erő kell hozzá. Hogy leküzdhessük a félelmeinket, hogy merjünk szembe nézni velük. Hogy ne meneküljünk attól, amitől félünk. Bátorság is kell ám, a mersz, ahhoz hogy szembenézhessünk a legzordabb oroszlánnal is ha kell. A bizonytalansághoz megerősítésre, bátorításra van szükség. Ezt elsősorban a barátoknak kell érezni, hogy mikor van szükségünk rá, tőlük bizonyára megkaphatjuk, de ha mégsem, Istentől biztosan ;-)