Néha úgy megpofoznám magam, csak hogy észhez térjek. De felesleges lenne, hisz az élet mindig megteszi helyettem százszor, ezerszer. És még abból sem tanulok.

Valaki rám ordíthatna, hogy HÉÉ ember mit művelsz?! Vagy csak szépen elmagyarázhatná, hogy ha ezt és azt tenném, akkor máris előrébb haladna az életem, nem csak egy mederben állna, és próbálna felmászni a falán, ahol minden szélcsapásra visszacsúszik.

De lehet az is elég lenne, ha mint a filmekben álom formájában, vagy idősík váltásos témával megmutatná, hogy milyen lenne ha...

És ha még ez is kevésnek bizonyulna ahhoz, hogy a királylányos - fehér herceges - barátok mindenek felett álmomból felébredjek, akkor bármilyen eszközzel élhetne, hogy megtörje makacsságom, minden egyéb negatív visszatartó erőmmel együtt. Vagy legalább azt a másik lelket, ami próbál minden jót kiölni belőlem, kiírtani még a csíráját is annak, amiért valaha küzdöttem, mert érdemes volt küzdeni.

Addig nekem kell továbbkutatnom a válaszok után, a megoldásért, amire annyira vágyom, és egy kis bölcsességért, hogy átlássak a kamu dolgokon. Mert nagyon nem tudom, hogy mit miért teszek, van-e értelme annak és hogy jó-e, amit gondolok, hogy jó.

"Két lélek vívódik bennem
Mindkettő egyet akar: a lelkem
Az egyik alattomos bestia, cselt bevetve támad
Semmi sem elég jó neki, folyton-folyvást lázad
Rosszat gondol, rosszat mond, rosszat lát mindenben
Kritizál, bánt, nem számít, ha átgázol életeken
Hazudik, ha mosolyog, hazudik akkor is, ha kérdez
Hazugság minden szó, minden érzés, amit érez
Az eszköz mindegy, e téren sosem válogat
Széles a paletta, nem rest felhasználni az álmokat
Bevet embert, tárgyat, érzést, amit nem szégyell
Ámít, áltat, illúziókba ringat, rémiszt, ha az kell
Csábít, bármit eljátszik, jóindulatot színlel
Titkokat tud meg, kémkedni sem restel
Kétszínű kígyó, megölne egy kanál vízben
De az angyali mosoly mögött nem tűnik fel
A másik lélek, ó maga az ártatlanság
Mindent elhisz, jellemző rá a naivság
Jót lát az álnokban, kincset a gonoszban
Feláldozza magát, ha a szükség úgy hozza
Önzetlenül segít, saját magát sosem kímélve
Nincs olyan, mit másért meg nem tenne
Reménykedik, bízik még a csodákban
Angyal lelke még hisz a jóságban
Teljes ellentéte gonosz testvérének
Csak a lelkemért küzdenek, ezért őrlődik lényem."