Vége van. Halkan fúj a szél
Felfogni oly nehéz, hogy így véget ér
Nehéz a szívem, elérted szavaiddal
Nem hagysz könnyen elmenni, szemed marasztal
Kezed némán kapkod utánam
Pillantásod éget, tudod, nem így akartam
Önzőséged megölt, kínzott minden tetted
Velem sosem törődtél igazán, csak tetteted
Te, mindig csak te, problémáid, életed
Lassan eltűntem, észre sem vetted
Darabokra hullottam, a szenvedéstől megtörtem
Rám se hederítettél, kullogtam mögötted
Lelkem haldoklott, mégsem kerestél meg
Éjszakákon át könnyeztem, okát nem kérdezted
Most mégis írod üzeneted, mire választ vársz
Én hányszor vártam, mindig válasz nélkül hagytál
Mindenki fontosabb volt, pedig legjobb barátodnak mondtál
Sosem éreztem ezt, a listád végére pakoltál
Ha kellettem legyek ott, óvjam kicsi szíved
Vigasztaljalak, a sötétben fogjam meg kezed
Hallgassalak meg, tanácsot adjak hogyan tovább
Minden szavaddal bántasz, mit sms-ben leírtál
Még most sem gondolkozol el, esetleg ez a te hibád
Hányszor voltál mellettem, fogtad meg kezem?
Elárulom őszintén neked: egyszer sem
Most támadsz, mert egy nap nem rólad szólt
Hanem rólam, s ez számodra hatalmas gond
Lelkifurdalással célod többé el nem éred
Próbálok erős lenni, és elfeledni téged
Olyan nehéz megállni, hogy ne forduljak vissza
De nem teszem, még ha nagy is lelkem kínja
Azt hiszed egyedül vagyok, de nagyot tévedsz
Egy valaki még mellettem van, amíg csak élek
Támadni fogsz, tudom jól, nem hagysz könnyen elmenni
De nem hagyom magam, nem fogsz felkészületlenül érni
Vége van értsd meg, ennek nincs tovább értelme
Ez a barátság rég halott, mi hívtuk újra és újra életre
Csak régi tűznek halvány füstje volt
Nem is parázslott, fel sosem izzott
Újra leírom, vége, vége mindörökre, nincs folytatás
Annyit kérek, ne tarts fel, hagyj menjek el némán...