Időt! Még időt nekem!
Nem készültem még fel
Erőt kell gyűjtenem.

Ne hagy itt, egyedül kérlek!
Fogd meg a kezem, úgy félek!
Legalább te maradj itt nekem
Ha senki nincs már velem.

Összeesküdött ellenem föld és ég
Életemre tör barát s ellenség
Gyengének hisznek, lehet az vagyok
Erőtlenül állok, mindenki elhagyott.

Nem hittem volna, hogy így ér véget
Ilyen körülmény között látlak újra téged
Rám olvasod minden hibám, vétkem
Hogy bánjam a percet is, hogy szerettelek híven.

Süt rólad a gyűlölet, támad minden szavad
Lélegzetem elakad, még a szívem is kihagy
Rád nézek mégegyszer könnyes szememen át
Elborít a homály, könnyemtől nem látlak tisztán.

Utolsó szavammal élve elmondom még neked
Mindig feltétel nélkül szerettelek
Ha rád gondoltam fura érzés tört rám
Elmúlt a szerelem, mégis néha még fájt

Nem az én hibámból alakult így tudd meg!
Néhány ember tett tönkre mindent
Bedőltem álnok csapdájukba egyszer
Hittem szavuknak, elvették az eszem.