Soha ne add fel, érd el az álmaid,
A kudarcok ne törjék a szárnyaid,
Gyerünk állj fel próbáld meg még egyszer,
Nem létezik olyan, mit nem érhetsz el.

Úgy tűnik a szívem és az agyam kezd összhangba jönni egymással. Az agyam elfogadja, hogy a szívem szeret valakit, és maradhatnak ezek az érzések, a szívem pedig azt, hogy tovább kell lépni onnan, ahol nincs szükség rám, el kell engedni azt a személyt, aki nem akar téged az életébe. És ez így van jól.

Hihetetlen számomra, hogy most ennyire jól érzem magam, hogy újra tervezek és álmokat készítek, hogy amikor azt hinnéd, hogy nincs tovább, felemelve a tekinteted észreveszed, hogy de, igenis van, és micsoda lehetőségek várnak rád! Ha elfogadod azt, amit kaptál, és hálás vagy érte.

Hétfő óta meg nem szűnő gyomoridegem van, mert érzem, hogy valami történni fog. Remélem ezúttal jó. Az alvás meg megint érdekes fordulatba váltott át: adott időpontokban ébredek fel már harmadik napja (ma is sikerült 4:20kor felébredni, majd 8-9 között, leszámítva az éber alvást).

És mindezek tetejében érzem jól magam. Nem arra nézek, ami nem működik, hanem azokra a dolgokra, amik igen, illetve, azokra, amit újra működésbe tudok hozni. Igazából hálás vagyok, mert elkezdtem rátalálni önmagamra, hogy mit szeretnék az élettől, akár karrier szinten, párkapcsolati vagy a család vonatkozásában. Annyi tervem lett hirtelen, hogy azt se tudom, hogy hol kezdjem kivitelezni és melyiket.

Jó érzés újra játékban lenni, élni, haladni az úton, és meg nem állni a célig. 

Azt hiszem, kezdetét vette az utazás.