Tudod mi a te bajod, kedves névtelen barátnőm? Az, hogy buta vagy. És nincs bátorságod.
Nem mersz szembenézni a tényekkel, és saját magaddal sem. Félsz az érzéseidtől.
Pedig azok, akik szeretik egymást, összetartoznak, és csak együtt lehetnek igazán boldogok.
Szabad szelleműnek vallod magad, és félted a szabadságodat.
Rettegsz attól, hogy valaki kalickába zár.
Hiába, máris falakat vontál magad köré. És hiába menekülsz Brazíliába, Texasba vagy bárhova,
ezek a falak ott is körülfognak.
Mert akárhová mégy, mindig is magányos maradsz.