Azt vettem észre magamon, hogy ha nem megyek edzeni huzamosabb ideig (4 nap volt most legutóbb, amit kihagytam), akkor nagyon szenvedek. Frusztrált vagyok, ideges, feszült, szomorú, jó formán minden baj rám jön.
Edzés után meg valósággal újjá születek. Elmúlik minden gondom, legalábbis ez az érzet társul az edzés utáni örömömhöz, elszáll a feszültség, és mosolygok, mint a vadalma. Van, akinek új szerelem kell a tovább lépéshez, nekem is meg van az új szerelmem: az edzés, a barátom meg a konditerem. Két kockám már van, elkezdtem formásodni, és ez nem csak önbizalmat ad, de még jobban motivál, még kitartóbbá tesz, még elszántabbá, és nem utolsó sorban büszkévé, hogy amit kitűzök magam elé azt igenis el tudom érni, mert el akarom érni
Most a héten kényszer pihenőn vagyok, mert mentor lettem, és egyszerre két lányt is tanítok a kp-s nyilatkozatok minden fortélyára. Izgalmas lenne, ha bírnám a tétlenséget, amit alapjáraton nem szeretek, de most nem tudok mit csinálni. Legalább az ínhüvelygyulladás kicsit tud gyógyulni, meg addig sem gondolkozom, minden figyelmem lekötik a nebulók.
Tegnap sikerült átaludnom az éjszakát, de csak azért, mert trükköztem. Méghozzá úgy, hogy jó későn feküdtem le, hogy tényleg csak 4 órát tudjak aludni, vagy maximum 4 és felet. Ugyanis négy óránként ébredek fel, negyed 5 után.
Amúgy is kezdek átállni arra, hogy keveset alszom. Örülök, hogy olyan személyiségem van, hogy ebből a rossz állapotból is ki tudom hozni a jót. Lehetnék ideges is, meg kiakadhatnék, hogy már az alvás sem megy. Felesleges. Attól tudnék aludni? Nem. Helyette megkeresem az előnyeit, meg hogy hogyan tudom ebből a legtöbbet kihozni, és igyekszem optimistán felfogni, hogy most ez van. Talán egyszer majd ez is megváltozik, és újra tudok majd többet is aludni, mint 4,5 vagy 6. Úgy, hogy nem ébredek fel folyamatosan.
Egyébként most megint ez a "nem beszélünk" szituáció van. Őszintén szólva, nem értem az egészet. Nem tudom, hogy mi a problémája velem, de kezdek eljutni arra a pontra, hogy már nem is érdekel. Úgysem tudok megfelelni neki, de már nem is akarok. Ha így nem vagyok elég jó, akkor toll a fülébe. Ha van valami, amibe belefáradtam, az az, hogy másoknak megfeleljek. Akinek eddig sem voltam így jó, ezután sem leszek. Akit eddig idegesítettem, ezután is fogom, mindegy mit teszek vagy mit nem. Ilyen vagyok. Próbálkozom, szüntelen. A rossz tulajdonságaimat is próbálom előnyösen kihasználni, vagy megváltoztatni. De jelenleg én így szeretem magam. Ilyen bolond természettel, mert a barátaim bebizonyították, hogy így is szerethető vagyok, és szeretnek is így, sőt mi több, elfogadnak, ahogy vagyok. Több, mint 10 év van mögöttünk, és ha eddig nem hagytak el a személyiségem miatt, akkor elmondhatom, hogy nem vagyok kibírhatatlan, csak sok szeretet és türelem kell hozzám :)
Visszatérve a témára, csak annyi jutott még eszembe, hogy mennyire szokatlan ez a felállás. Mennyit beszéltünk régen, meg hülyéskedtünk, most meg semmi. Hiányzik minden, ami régen volt. Na, de hát ez van. Nem én állok úgy hozzá a másikhoz, mintha leprás lenne, és még csak rá sem nézek. Csoda, hogy még köszön. Nem tudom mivel váltottam ki ezt a negatív viselkedést, amivel felém fordul. Egyik percben, ha ketten vagyunk tök közvetlen, a következőben meg olyan közömbös, mint egy darab tégla. Sőt, fogadni mernék, hogy a téglának több érzése van, mint neki.
Most új stratégiám van, és teljes erőmből azon vagyok, hogy elengedjem. Nem egyszerű, mert mentálisan is, és lelkileg is megterhelő, igazán erőt próbáló feladat. Nem látok más megoldást, aki tud jobbat, ne habozzon közölni. Várok Istenre, és az útmutatására, de ő is most vizsgáztat engem. Egyszer órák leforgása alatt válaszol az imámra, másszor napok, hetek telnek el, edzve a türelmem, a kitartásom és a hűségem. Kisebb-nagyobb kilengéssel, de eddig töretlen. Nem mondom, hogy könnyű. De nem is fogom feladni. Isten mindent a kezében tart, és ez teljességgel megnyugtat. Hát, de a várakozás... sosem volt az erősségem, de mindent lehet alakítani :)
Talán kicsit sok mindennel foglalom le magam az utóbbi időben, és még keveset is alszom, hát, remélem nem lesz ebből megint olyan szintű kimerülés, hogy majdnem elsötétüljön a világ, mert akkor kénytelen leszek változtatni, és nem nagyon szeretnék visszavenni ebből a tempóból, nagyon szeretem a pörgést, rossz lenne kisebb fordulatszámon pörögni.
Remélem, azért jól van. Ha már máshoz nem is, de saját magához őszinte. Meg hogy lecserélte a zenéit, mert tiszta depis, amit hallgat. Pont azt néztem tegnap, hogy az én lejátszási listám tele van pörgős számokkal, nagyon kevés olyan dal van, ami szomorúbb hangvételű vagy szövegezésű. Szánt szándékkal, természetesen. Nekem a zene nagyon sokat jelent, és az, amit hallgatok, mindig megmutatja és meghatározza az aktuális hangulatom. Ha érzem, hogy kezdek magam alatt lenni, akkor mindig megkeresem azt a számot, ami pillanatok alatt felvillanyoz. Nyilván van, amikor melankolikusabb zenére van szükségem. Ott például a szöveg dominál. Szeretem, amikor ki tudja fejezni egy dal, hogy éppen mit érzek, mi van bennem, mire gondolok.
Na mindegy, a lényeg annyi, hogy találjon rá arra, ami boldoggá teszi, ragadja meg, és élvezze az életét azzal, akivel éppen megosztja. Ennél több nem igen kell a boldogsághoz. Dehogynem, Isten, család, barátok. A többi mind-mind megadatik. Legalábbis tapasztalatom szerint :) Ha még összhangban is vagy ráadásul saját magaddal, békés a lelkivilágod, mert el tudod fogadni és szeretni tudod magad, akkor semmiképpen sem lehet kiüresedett az életed. Más nem is kell. Ha meg netán nem így van, akkor van min csiszolni, sosem szabad elkeseredni, hiszen te felelsz a saját boldogságodért, és ha ezért nem tudsz tenni, hát ne várd mástól a csodát, pláne ne testáld át másra a saját felelősséged, mert ez bizony a te reszortod, hogy kitaláld, mi okoz örömet vagy éppen ki tesz boldoggá a jelenlétével, azzal, hogy szeretheted, akkor is, ha néha idegesít, szomorúvá tesz, vagy vitatkoztok. Az élet több ennél, egy kapcsolat -legyen szó bármilyenről- több ennél. És mindig megéri tenni érte.
Életedben sok minden miatt fogsz szenvedni, sok minden fog fájdalmat okozni vagy csalódást. Te döntöd el, hogy mi az, ami megéri mindezt és hogy mi vagy éppen ki miatt fogod ezt átélni.
Minden a javadat szolgálja, és ezt vagy belátod, vagy nem, de akkor folyton negatívan fogsz hozzáállni mindenhez, és egy szikra öröm sem lesz benned semmi iránt sem. Minél előbb elfogadod ezt, annál előbb jobb irányba kerül az életed, mert végülis minden negatív történés egyenlő a helyes irányba tereléssel, mert valahol bizony kisiklott az életed. Iránymódosítás, újratervezés, lehet bárminek nevezni. Érted van, hogy kiragadjon a megfeneklett csónakodból, a sárba szorult kocsidból. Hogy hozzak néhány hülye példát is :D
