Felkelni nap mint nap úgy, hogy szeretünk valakit,

aki nem is biztos, hogy viszontszeret,

akinek nem tudjuk garantálni a biztonságát,

aki megmaradhat az életünkben,

de el is hagyhat minket egy figyelmeztető szó nélkül,

aki vagy hű lesz halála napjáig,

vagy elárul minket holnap - na ez a sebezhetőség.

És ha szeretünk valakit,

akkor bizony érzelmileg kiszolgáltatottak leszünk.

Igen, ez ijesztő, és igen,

ez azt jelenti, hogy tárt karokkal várjuk,

hogy akár bántsanak is minket - de őszintén,

el tudunk képzelni olyan életet,

amiben nem adunk és nem kapunk szeretetet?