Azt mondta az apukám az előbb, hogy nagyon bántja minden elvesztegetett év, meg hogy ő mindig is tudta, hogy szüksége van rám.

Elkezdtek potyogni a könnyeim. Egy férfi, aki azt mondta, hogy szüksége van rám! Rám.
Ő még nem tudja, hogy milyen katasztrofális és bonyolult ember vagyok. Félek, amint rájön, ő is el fog menni... újra el fog hagyni.

Megkérdeztem, hogy honnan tudja, hogy szüksége van rám, ha eddig nem is ismert. Azt mondta, megérzés.

"Miért lennél bonyolultabb, mint én? Hisz a lányom vagy!"