Van most egy csomó pszichológiai könyvem, most valahogy nagyon beleástam magam a témába. Sok mindent szeretnék megtudni másokról, magamról, de leginkább róla. Lehet, hogy fel kéne vennem a pszichológiát.
Valahogy másoknak mindig könnyebb segíteni, mint saját magunknak. Bár annyira rosszul nem állok, de ha azt nézem, hogy az érzelmek milyen gyorsan felborítják a békét, hát, ha stabil szeretnék lenni érzelmileg, akkor van min dolgozni.
Tegnap este megkérdezte valaki, hogy nincs-e kedvem egy pár napra elmenni velük a Balcsira. Ha a tavalyi egy napos dologra gondolok, ami nagyon jó volt, hát... főleg, ha a kis tündérbogárkákra, akiket már mióta nem láttam...
Már hogy ne szeretnék menni, akár csak egy délutánra is. Annyira hülyén jön ki ez az egész. Nem tudom, mit kellene válaszoljak. Szívem szerint igen, de amint tovább gondolom, elbizonytalanodom, mert ennek semmi értelme. Szakítottunk, nem kellene elméletileg jóban lennem a családjával. Főleg, hogy úgy kerüljük egymást, mint macska a forró kását.
Nem pont így terveztem el a 2014-es évemet tavaly. Mindig tudom mit tegyek, és most ott tartok, hogy ötletem sincs. Istenre tekintek, ő meg olyan válaszokat ad, meg olyan dolgokat hoz az életembe, hogy azt se tudom merre vagyok arccal, annyira nincs logika az egészben. De benne bízom. Nem értem őt. De most az egyszer azt mondom, hogy ő tudja jobban. Tegnap majdnem a kezembe vettem megint az irányítást. Le kell szoknom erről.
Kicsit úgy áll az életem jelenleg, hogy egyik nap minden oké, a következő nap meg minden darabokra hullik, majd megint rendben vannak a dolgok, és megint szétesik az egész. Roppant idegörlő, amikor eltűnik az Exceledből egy csomó minden, amivel rengeteget dolgoztál, főleg, ha angolul van mindez, tele jogi és gazdasági szakszavakkal.
Azt hiszem, igaz, amit tegnap reggel mondtam egy régi, de annál számomra kedvesebb volt évfolyamtársam húgának: sokkal könnyebben veszi az ember az akadályokat, ha áll mellette valaki, aki szereti, és akit ő is szeret. Bármilyen stresszes helyzet alakult is ki korábban, "bébi könnyű" volt átvészelni, mert ő ott volt, csak felhívott, vagy csak írtam neki egy üzenetet, és amikor meghallottam a hangját, tök mindegy milyen témából adódóan, egyből megnyugtatott. Van valami benne, amit nem tudok megmagyarázni.
Na mindeeeegy.
