Az egyik barátom nemrég párkapcsolati krízisbe került, és sokáig nem kérdezett meg a dolgairól. Egy másik pasitól elszerette a feleségét, és nem vette észre a fontos dolgokat. Úgy néz ki ugyanis, hogy elszeretni a másikat nem lehet. Hogy megértsék, amit mondok, ez azt jelenti: egy nő vagy férfi benne van egy boldogtalan kapcsolatban, és nem meri kimondani azt, hogy valami nem stimmel. így aztán saját maga szemében károsodik nőként vagy férfiként.

Bizonytalan lesz önmagában. Aztán jön egy másik ember, aki elkezdi dicsérni, elfogadja olyannak, amilyen, de ebben a másik kapcsolatban valójában nincs felelősség. Így járt a barátom is.
Nem vette észre, hogy ennek a nőnek a katalizátora lett. Segítette a nőt saját önmegvalósításában, de ez csak „tüneti kezelés” volt. Hiszen saját konfliktusaival a nő nem nézett szembe, hanem hagyta magát kirobbantani egy számára rossz kapcsolatból. A barátom pedig nem tudta, hogy a kirobbantó fél valójában mindig csak katalizátor. A katalizátor szerepe a folyamatban az, hogy eltűnik, feloldódik férfiként. Ez be is következett.

Egyik pillanatról a másikra a nő bejelentette: elmegy. Persze egy másik pasihoz.