"Két pont közt a legrövidebb, ha pont ott megyek,

hol az út vezet."

Amikor az ember lányát vagy fiát sok rossz tapasztalat éri a szerelemben, akkor az egésszel úgy van, hogy akkor legyen újra szerelmes, ha a háta közepét látta. Ugyanezt gondoltam én is. Hogy soha többet. 
Igyekeztem kizárni a gondolataimból az általánosítást a férfi nemre nézve, hiszen egy kisfiú férfiatlansága és gyökérsége miatt nem "büntethető" a többi férfi. Hátha van még rendes, normális, igazán férfi, aki megbecsül, szeret, tisztel, és nem csak mondja, hanem ki is mutatja az érzéseit. Persze, jó lenne, ha mondjuk nem verne át, és játszaná meg magát...

Tehát arra a konzekvenciára jutottam (azaz levontam a tanulságot), hogy váltsak mozijegyet, vagy vegyek egy kutyát. Lemondtam arról, hogy találkozom egy ilyen pasival. Főleg azután, hogy aki megtalált, az csak egyet akart. Én meg jó kupán vágni az ilyen majmot, na de hát mit lehet tenni, el kell kerülni az ilyen undorító férgeket, már ha lehet. Hiszen senkire nincs ráírva, hogy egy gyökér, mint tudjuk.

Aztán megkaptam az önkéntes közös gyűjtés az Élelmiszerbankkal projektet. Ez volt holnaphoz (22-hez) 5 hónapja. Ekkor volt a csapatvezetőkkel megszervezett megbeszélés. Ekkor még nem tűnt fel Ő, hogy ott van, pedig ott volt. Lefoglalt az online megbeszélés lebonyolítása, és a jegyzetelés. Mint a megbeszélés szervezője volt még teendő, nem a pasikat nézegettem. Amúgy sem szoktam ilyet.

Könnyedén el is mentünk volna egymás mellett, ha az élet, bizony az a nagybetűs, sokszor fránya Élet (vagy Isten?) nem szól közbe. És nem kezdünk el levelezni. Majd beszélgetni a belső hálózatos Skype-on.
Szó szót követett, poén poént. A probléma megoldódott, de mi mégsem szakadtunk el egymástól.

Nem vettem észre, hogy azonnal levettek a lábamról. Csak azt éreztem, hogy várom, hogy beszéljünk.
Hogy lásam, mit válaszolt. Hogy legyen már reggel, és mehessek dolgozni. Vajon vár Tőle üzenet? Le sem kapcsoltam a gépem, hogy tudjon írni. Nagyon vártam, hogy beérjek, és beszéljünk. Aztán olyat tettem, amit korábban soha. Elsőként jelöltem be egy fiút Facebookon. Sőt, mi több! Rá is írtam. Elveim voltak az első lépés megtételével kapcsolatban, mégpedig az, hogy a férfinak kell megtenni. Na tessék. Bejelöltem, ráírtam. ELSŐKÉNT. 

Hosszú, éjszakába nyúló beszélgetések következtek, nappal pedig bent leveleztünk, chateltünk, vagy mindkettő, volt, hogy három felületen is beszéltünk egyszerre. Majd együtt ebédeltünk. Azt hiszem életemben először sétáltam úgy vissza  körúton a munkahelyemig, hogy fülig érő, letörölhetetlen mosoly volt az arcomon.
Pár nappal később zárásig együtt kávéztunk. Itt már biztos voltam benne, hogy akarom őt. Hogy több mint szimpatikus, tetszik. A humora, a mosolya, minden, ami Ő.

Eljött november 23, forralt bor, forró csók. És azóta egy pár vagyunk. Hihetetlen még a mai napig is számomra, hogy az az ember, akit elképzeltem egykor, az életemben van, szeret, igazán és őszintén. Érezteti velem, hogy mennyire értékel, megbecsül. Mindent meg tudunk beszélni. Nézeteltérésen kívül nem volt semmi, és ezt is megvitattuk. Rendkívül jól gondolkozik az életről, okos, ugyanaz az értékrendünk. És. Istenben is hisz.

Életemben először vagyok nagyon boldog. De úgy nagyon. Nincs görcsölés, nem kritizál agyon, mert így kompenzálja az önbizalom hiányát. Támogat a suliban, a céljaimban, megdicsér, érzem, hogy ő is ugyanúgy odavan értem, mint én érte. Egy Kincs ez a fiú. És Ő is egy kincsként tekint rám. 

Voltak félelmeim, de szertefoszlanak szépen, apránként. Féltem, hogy ugyanazt megteszi velem, mint a volt barátom. Hogy bántani fog akkor is, amikor együtt vagyunk, és akkor is, amikor már szétmentünk. Hogy nem leszek neki elég jó, mint korábban. Hogy gyomoridegem lesz mellette folyamatosan. Hogy egy probléma folytán el fog hagyni, mert ez egyszerűbb, mint megbeszélni és megoldani. Hogy egysíkúvá válik a kapcsolatunk: sorozat, vacsi és ennyi. De nem! Rengeteg közös program, közös élmény. Mindig megerősít abban, hogy mennyire szeret, és hogy mennyire hálás értem. Odaadó, törődő, őszinte. Alig hiszem el, hogy létezik.

Szeretem, úgy, ahogy még soha senkit. Féltem, hogy erre nem leszek képes. Hogy annyira összetörtek, hogy ez lehetetlen lesz. Azt hittem, hogy ahogy korábban szerettem, annál jobb nem lehet. Hála Isten, hogy tévedtem.
Kellett dolgozni ezeken, hogy lelkileg rendben legyek, lezárjam a múltat, és kisöpörjek minden negatív tapasztalatot. Ezen dolgozni kell. Sokan nem teszik meg. Sérülten kezdenek bele újabb és újabb kapcsolatba, ahelyett, hogy helyreállítanák magukat és az életüket. Helyette még több sebet okoznak önmaguknak, és másoknak is. Önzőek. Sosem szabad így tenni, meg kell adni az időt önmagunknak a regenerálódásra. Bármennyi idő is legyen az. Nekem azt hiszem 2 év volt, talán egy picit több a sok egyéb szar miatt, amit engedtem, hogy az életembe hozzon. Buta voltam és naiv. Nem hallgattam a józan eszemre és a barátaimra.
De sziklaszilárd elhatározásra jutva, egyik napról a másikra minden kapcsolatot elvágtam. Nem írtam vissza. Egy ilyen utolsó féreg, undorító, házasságtörő embernek. Nagyon megtanultam a saját igazságomat:
Csak azt tehetik meg veled, amit engedsz, hogy megtegyenek. Ezt nyugodtan magaddal viheted, nagy igazság. Legyen bátorságod kiléni a számodra méltatlan helyzetből. Akár az ismeretlenbe is. Ezt is sűrűn mondogattam. Nekem volt, és megérte. De még mennyire!

Nem szabad elfelejteni, hogy meg kell bocsátani. Önmagadnak. És annak is, aki megbántott, összetört, hazudott, kihasznált stb. Akkor is, ha nem fog bocsánatot kérni. Miért? Önmagadért. Hogy ne vidd tovább magaddal ezeket a sérelmeket, sebeket, szenvedéseket. Őrizd meg a méltóság, az önbecslésed.
Nő vagy, nem játékszer. Lépj ki méltósággal a helyzetből, ne alázd meg magad. Sajnos ezt mi nők, különös kreatívitással tudjuk megoldani. Majdnem én is ebbe a hibába estem. Észnél kell lenni, és ez nem könnyű. 
Itt kell átvenni a józan észnek az irányítást, és lenyomni az érzéseket, amíg el nem múlnak. Érzés alapján nem mindig kifizetődő, ebben a szituben meg főleg nem az. Emelt fővel távozunk hölgyeim. Ő meg süllyedjen, ahova akar. Minket nem ránthat magával. Ismerd fel, hogy értékes vagy, és higyj abban, hogy lesz, aki ezt észreveszi és nagyon fog becsülni. Nehéz ilyenkor elhinni, de tényleg így van. Ne félj elindulni! Újrakezdeni, ha kell.

Amit meg kell tanulni a múltból, tanuld meg, aztán idővel, amikor már lesz hozzá erőd, engedd el. Mert lesz hozzá erőd, nem azonnal, ahogy telnek a napok, úgy leszel észrevétlenül piszok erős. Olyan erős, hogy minden csomagjával együtt kitedd ennek az embernek a szűrét. Mert mindaddig, ameddig ezt nem teszed meg, rombolja az életed, és foglalja a helyet egy jobb elől.
Hogy is jöhetne a jó az életedben, ha ragaszkodsz a szeméthez? Tessék elengedni, és jönni fog az a bizonyos jó. Nekem is jött. Nem a jó. A legjobb. Akivel minden passzol, minden fantasztikus. Ugyanolyan szinten van a hülyeségünk. Remek a kémia. Intelligens, érzelmi kérdésekben is. És ez rendkívül fontos. Ne add le a mércét.
Fontos, hogy érzelmileg is intelligens legyen. Miben nyilvánul meg? Kimondja és kimutatja az érzéseit. Türelmes, mindent meg tudtok beszélni. Tényeg mindent. Tud konfliktust megoldani. Fejlődésre sarkall, motivál, inspirál téged. A legjobbat hozza ki belőled, hiszen a legjobbat akarja neked. Nőként kezel, és mellette nő lehetsz.
Ízig-vérig. És még sorolhatnám. Nem klisés szeretnék lenni, de az ilyen férfit felismered. Azonnal. Bekapcsolod a szűrőt, és a kis piti, önző kisfiúk fennmaradnak a rostán. Nőként kezelni egy nőt csak egy igazi férfi képes, aki megéli a férfiasságát, ami nem azt jelenti, hogy megfektet minden nőt, hanem udvarol, bókol, kedves, türelmes. Érezteti, hogy egy értékes nő vagy. Nem csak azért, hogy megkapja, amit akar. Észre fogod venni, mert ezt hosszú távon nem lehet megjátszani. Megéri az ilyen férfira várni. Tudom. Tapasztalat. 

Ezt azért írtam le, hogy tudd, mindenki megtalálja azt az embert, akit neki szántak. Hogy létezik olyan férfi, aki nem csap be, nem hazudik, nem aláz és rombol le a sárga földig, mert ő lelkileg nincs rendben, mert egy korábbi volt barátnő tönkretette. Van, aki ebből feláll, aki lezárja a múltat, mert nem akar ebben élni. Mert olyan társat akar, mint te. Pont, mint te! Szeretni akar, értékelni, megbecsülni, és ugyanezt viszonzásul. Létezik olyan férfi, aki nem csak megfektetni akar, hanem kapcsolatot, hosszú távon. Életemben először terveznek velem. Jövőt.
Programokat, élményeket. Együttlétet, hosszú távon. Akár egy életet. 

Ne. add. fel. LÉTEZNEK! 
Ugyanilyen lányok is, akik kapcsolatot szeretnének, akiknek van értékrendjük, erkölcsük. Akik társak és társat is szeretnének, nem csak járogatni. Akivel működni fog minden, úgy, ahogy még soha, ahogy képzelni sem merted.
LÉTEZÜNK!