Véletlenszerűen hallgatom a kis lejátszási listámat vonatozás közben (ha éppen nem olvasok), és amikor felcsendült ez a dal, abban a pillanatban rájöttem, hogy tulajdonképpen boldog vagyok, és hálás. Annak ellenére, hogy lassan 3 hete szakítottam, hogy összetört a kis ketyegőm, boldog vagyok. 

Boldog,
mert futok
mert főzök mindennap valami finomat (a csirkés rizottóm elképesztően jó - csak mondom :D)
mert van időm jobbnál jobb könyveket olvasni
mert elengedtem azokat a dolgokat, amik frusztráltak, stresszeltek, amiket nem tudtam megoldani sehogysem
mert röplabdázom
mert fantasztikus emberek vesznek körül 
mert van egy csodálatos nagymamám
mert gyönyörű helyen élek, itt, a Pilis szívében
mert hálás vagyok Istennek, úgy mindenért, amim van, mindenért, amim volt, és amiben még részem lesz. Mindenért, amit megéltem, hogy a sok negatív dolog ellenére meg tudom élni újra a boldogságot, hogy tudok szeretni, odadóan, őszintén
mert az életem részese volt egy csodálatos srác, nagyon sokat tanultam tőle magamról is, a kapcsolatokról, róla, mindig hálás leszek érte és neki mindentől függetlenül.

Save the date - Michael W. Smith az A38-on, annyira nagyon várom már :)))))

Holnap írok majd egy nagyobb szösszenetet, elég eseménydús volt az előző hét, és ez a hét is.