Megőrülök ettől a naptól. De komolyan. Meg a tegnapitól is.
Félek is, de annyira, hogy az leírhatatlan. Haragszom is, és az is elmondhatatlan.
És még D. is rám írt ma msnen. Most tényleg azt hitte, hogy bemásol egy videó-linket, és minden a régi lesz? Tényleg azt gondolta, hogy ha úgy tesz, mintha mi se történt volna, akkor az úgy rendben van?
Nagyon nem. Kérdeztem, hogy most komolyan, miről akar beszélgetni, mert szerintem nincs miről. Erre írja, hogy rólam, az életről, a suliról... Hát, ha nem a saját szememmel látom ezt, el se hiszem. Idegességemben röhögtem az egész helyzeten, mert az már röhejes.
Tegnap meg... uhh... félek, hogy elveszítem a hugom. Ez az igazság. Félek, hogy valami nem lesz jó a kapcsolatunkban, hogy nem tudok jó testvér lenni... Hogy valójában nem is szeret, és mindent csak megjátszik...
Erre jön a haverom, aki jól tudja, hogy mitől félek, hogy velük jobban jóba lesz, mint velem, tud minden aggályomról... és a hátam mögött talit szerveznek... oké, ez már paranoia tőlem, de kiakadtam. És nagyon megharagudtam, mert amint ráírtam a tesómra, egyből írta, hogy szóljak a srácnak, hogy írjon rá. Majdnem mondtam a gyereknek miután szóltam, hogy akkor köszi szépen.
Egy csomó nagyon személyes dolgot mondtam el neki, erre ez. Komolyan, nagyon haragszom, és megbántva érzem magam. Valószínű, hogy ez csak az én hülyeségem, jött a zöld szemű szörny, és felerősítette a félelmeim.
Piszok ideges vagyok, mert úgy érzem minden a feje tetejére fordul, és megőrülök attól, hogy nem tudom mit tegyek...