~ Szeretni nehéz. Ha szeretsz, az nem jelenti azt, hogy téged is szeretnek, pedig szeretve lenni jó, és még jobb, ha ezt a tudomásunkra is hozzák. Eltelhetnek évek úgy, hogy becsapod az agyad, de attól még nem lesz igaz, amit hiszel. Tihanyi Márk

~ Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle. Charlotte Bronte

~ Csak te tartasz foglyul engem
S csak a szívem csupa seb;
A neveddel ajkaimon
Halok meg! - úgy édesebb. J.A.

Nem mondta senki, hogy ilyen nehéz lesz feledni,
Hogy ha találkozunk könny nélkül tudjak köszönni.
Erőlködöm, hogy ne gondoljak mindig a múltra,
Mit rontottam el, miért nem tudom folytatni újra.

Ahányszor látlak összeszorul a szívem,
Véget ért egy barátság, eltűnt a hitem.
Nem tudom mit mondanék, ha beszélnem kéne veled,
Ezért inkább menekülök, ha észreveszlek téged.

Félek, ha hallanám szavad, ha látnám könnyed,
Lelkifurdalást okoznál, és újrakezdenék mindent.
Hiába tudnám mi fog történni, mert lejátszódott párszor,
Ugyanúgy elárulnál, ahogy tetted korábban máskor.

Muszáj volt hirtelen, radikális döntést hoznom,
Mert ha nem teszem, lehet később nem tudom.
Most már nem hat meg könyörgő szavad,
Bármit mondhatsz, nem éred el célodat.

Véget ért, rég elmúlt, de nehéz minden találkozás,
A másik szemébe nézni anélkül, hogy fájdalmát ne látnád.
Zavart tekintet, az arcokon látszik minden érzelem,
Nem szólunk semmit, egy néma kérdés lóg a levegőben: 
Miért hagytuk, hogy ez megtörténjen?

Matek kipipálva, holnap töri, magyar és német. :)

Van egy srác, aki tiszta Milo Ventimiglia a Hősökből. A barátja meg Owen Wilson. :)

most csak ennyi, majd később többet írok:)

xoxo, Fürcs

Ma reggel még bementünk osztálytársammal a Kaisersbe innivalót venni. Álltunk a pénztárban, ahol egész sokan álltak előttünk, és meséltem neki, milyen durva dolgot olvastam előző nap a Borsban. Megint leközöltek egy olyan cikket, ami arról szólt, hogy két fiatal orosz srác megölt, feldarabolt és elfogyasztott egy lányt. Igen, megették. Valamint a lány barátnőjét is megkínálták. Mellesleg ez egy házibuliban történt. Miután mindenki aludt, a buli végén, a lányt a fürdőszobában "elintézték". Aztán megsütötték, sültkrumplival tálalták, és megkínálták a lány barátnőjét, aki nem tudta mit eszik.

Nem csodálom, hogy a bíróság gyomra is felfordult a képek láttán, mert azok is készültek!

Szóval, ezt elmeséltem, és a mögöttünk álló nénivel, és a pénztáros hölggyel, akihez időközben jutottunk beszélgetni kezdtünk. Vagyis csak én. Vicces, mert idegenekkel is bármiről el lehet cseverészni :) Mondjuk ez kicsit durva téma...

Aztán a Deákon megyünk a mozgólépcsőn, félreállunk az önszántukból lépcsőző emberek elől, amikor is jön egy néni, aki ennyit mond: Köszi, puszi. Tiszta jó fej volt:D

Azért érdekes, hogy az ember mindig olyan emberhez szól hozzá, helyzettől függetlenül, aki reagál a témára, és beszélgetés alakul ki. Mintha ösztönösen tudná, hogy ha most megszólalok, ő válaszolni fog, és nem gondolja senki, hogy magamban beszélek, mert van aki felel arra, amit mondtam. :)

Mellesleg, szerintem jó dolog ismeretlenekkel beszélgetni, főleg idősebbekkel. A múlt nyáron Vörösvár és P.csaba között újították a síneket, ezért más menetrend volt érvényben, amit hazafele útra hát persze, hogy nem néztem meg. Később jött a vonat legnagyobb megdöbbenésemre, mint ahogy megszoktam. Időközben jött egy néni az állomásra, és elkezdtünk beszélgetni. Mesélt az unokájáról, hova jár suliba, mit tanul, mivel foglalkozik, milyenek a barátai. És ebből rájöttem arra, hogy ismerem ezt a lányt. Rákérdeztem konkrétan a suli nevére, és stimmelt, de leginkább abból jöttem rá, hogy modellkedik. A lány neve is elhangzott, ami egyértelművé tette a dolgokat. Aztán ugye kiderült, hogy kicsi a világ, mert a haverom osztálytársa a lány, és az ő nagymamájával mentem haza :)

A konzekvencia az, hogy bátran válaszoljunk az ismeretlen emberek kezdeményezésére, persze, ha nem viselkedik gyanúsan, bunkón és egyéb módon. De ez a nénikre, bácsikra nem jellemző :D

xoxo, Fürcs

~ Eddig a pillanatig emberek milliói adták már fel. Nem bosszankodnak, nem sírnak, nem csinálnak semmit, csak várják, hogy teljen az idő. Elvesztették a reagálás képességét. Te viszont szomorú vagy. Ez azt jelzi, hogy még él a lelked.

~ Mindannyian tartozunk annyival a szeretetnek, hogy megengedjük neki: olyan formában nyilvánuljon meg, amilyenben akar.

~ Képes vagyok szeretni és tisztelni azt az embert, akit nem kedvelek.

~ De mi értelme van egy férfi miatt szenvedni? Semmi. És a poklok kínját járjuk, ahol nincs nemesség és nagyság - csak gyötrelem.

~ Én sem a múltamban, sem a jövőmben nem élek. Csak jelenem van, engem az érdekel. Ha mindig a jelenben tudsz maradni, boldog leszel. (...) Mivel mindig csak az a pillanat létezik, amiben éppen él az ember.

~ Hiszem, hogy amikor valaki könyvet olvas, a fejében megszületik a saját filmje, arcot teremt a szereplőnek, megrendezi a jeleneteket, hallja a hangokat, érzi a szagokat.

~ Vannak olyan könyvek, amelyek álmodni hívnak, és vannak olyanok, amelyek megmutatják a valóságot.

Azt hittem, te mindig velem leszel,
Bár sok mindenki elhagyott, te nem mész el.
Te voltál az egyetlen, aki nekem maradt,
Most te is eltűntél. A szívem meghasad.

Sötét éjszakán ragyogott fel csillagod,
Akkor jöttél, mikor mindenki más távozott.
Számíthattam rád, mikor senkire sem,
Egyedül küzdöttem, de te harcoltál velem.

Hát már te sem vagy itt, elmentél,
Lehet semmi voltam, és könnyen feledtél.
Fáj, hogy tudom újra valakit elvesztettem,
Illúzió volt csupán, a bánat lebeg felettem.

Azt hittem... nem! Inkább reméltem
Hogy te pótlód a hiányzó részem.
Most nem érzek mást, csak ürességet,
Minden könnycsepp arcomon úgy éget.

Csak egy szót suttogok még neked:
Hiányzol! Bár jobban óvtalak volna téged!
Bár ne kellene nélküled tovább mennem,
De ha visszafordulok mégjobban meghasad szívem.

Én már soha nem megyek arra,
Hol régen ragyogott rám barátaim arca.
Sosem tekintek többé szemeiktekbe,
Mert sosem zártatok szíveitekbe.

Hagytátok, hogy messzire kóboroljak,
Nem mondtatok másnak, csak kívülállónak.
Lehet volt igaz szavatok néha,
De, hogy tényleg igazak voltak, nem tudom meg soha.

Én már soha nem gondolok könnyű szívvel rátok,
Mert tudom, sosem térek vissza hozzátok volt barátok.
Fájó szívvel, de tudomásul vettem,
Mikor örökre ellöktétek kezem.

Nem tudom kiverni őt a fejemből... :(

Miley C. - Obsessed

Why do I just lie awake and think of you

I need some sleep

Tomorrow I have things to do

Everytime I close my eyes I see your face

So I try to read

But all I do is lose my place

Am I obsessed with you?

I do my best not to want you

But I do all the time

I do all the time

I just had to call you up and say hello

I know it's 3 AM

And I saw you a while ago

But I still had this aching pain to hear your voice

To know you're there

I don't seem to have any choice

Am I obsessed with you?

I do my best not to want you

But I do all the time

I do all the time

Hát, ma sem tanultam. Pedig hangoltam rendesen: a kedvenc számaim meghallgattam egy párszor (najó, sokszor:D). Majd reggel átolvasom a vonaton. :)

Miley C.-nek van egy száma, az Obsessed, ami most nagyon tetszik. A szövege, a zenéje. Igaz, hogy nem én vagyok a célcsoportja (már megint marketing), de attól még tetszik. Érdekes am, hogy sok olyan énekest, együttest hallgatok, ami nem az én korosztályomnak szól. Na ez úgy hangzott, mintha 100 éves lennék. :D

Lehet jelentkezik a Pán Péter szindróma, és sosem akarok felnőni. Nem lehet: BIZTOS.
Vagy csak a sok családi vonás közül ebben (is) hasonlítok anyámra: ahogy öregszik, egyre jobb a humora, vicces, és úgy szórakozik, ahogy nekem kéne. Néha elszégyellem magam, hogy ő a duplám+2 év, és úgy bulizik, meg hülyül, hogy a fiatalok elbújhatnak mögötte. Idő kérdése, és én is ilyen leszek, sőt már ilyen vagyok, hiszen a génjeimbe van kódolva. Igazából csak egy dolog tart vissza, hogy nincs kivel hülyéskedni. Vagyis van, csak távol.

Mióta D-vel és E-vel, meg a sz-i-kel nem tartom a kapcsolatot, elég tré a helyzet. De sebaj, nem arról vagyok híres, hogy kétségbe esem (már meg volt xD kamm), hanem arról, hogy feltalálom magam. Most pl. rengeteg fiú barátom van/lett, úgyhogy, ideje bandázgatni, úgyis jön a jó idő (meg az érettségi). De addig kihasználom az időt, és hülyéskedek a suliban, meg énekelek, viccelődök, és ha muszáj lesz előkapom a komoly énemet :)

xoxo,
Fürcs

ui. a bnf új száma is tetszik.

Azt hittem, ha tagadok könnyebb lesz
Ha tovább maradok a szívem szakad meg
Elmentem, hogy távol legyek tőled
De bárhol vagyok, nem tudok megszökni előled.

Azt hittem, ha hazudok nem fog annyira fájni,
Hogy ha rád többé nem nézek, nem foglak látni,
Ha nem gondolok rád, nem fogok szenvedni,
De bárhogy próbálkozom nem tudlak feledni.

Azt hittem, ha kitéplek szívemből elfelejtelek,
Eltűnsz, ha széttépem összes képedet,
Elzáródik a könny képzeletbeli csapja,
S nem fogok többet sírni miattad.

Azt hittem, ha elmegyek nem fogsz hiányozni,
Ha mást szeretek nem fogsz eszembe jutni,
Ha láthatatlan leszek nem fogsz bántani,
De tévedtem: még így is tudsz vádolni.

Azt hittem az eső elrejti könnyemet,
Hogy a föld betakarja zokogó lelkemet,
Nem találsz rám soha, bármerre futok,
De gondolatod elől elfutni nem tudok.

Azt hittem a hazugság a végső megoldás,
Hogy szenvedés nélkül élhessek tovább,
Reméltem, hogy lesz, ami betölti üres életem,
De rá kellett jönnöm: nem tudok élni nélküled.

Mondd hát, ez a sorsom, a végzetem?
Hogy képtelen vagyok élni nélküled?
Hazudok magamnak, hazudok a világnak,
Mosolygok, de sírok, ha nem látnak.