Írtam még tegnap valamikor, hogy nagyjából mire számíthatok ma. Ehhez képest csak jó történt!:) Life gives me a suprise! De legalább sosem untatkozom.
Kezdjük ott, hogy aludtam kb. 2 -2és fél órát. Nem tudtam elaludni, meg elég erősen kattogott az agyam mindenféle dolgon. Tehát abból, hogy negyed1kor sikeresen ágyba dugtam magam lett az, hogy fél3kor neki álltam facebookozni, majdnem gossip girlt is néztem, hát persze, hogy a második évadot angolul, felirattal. De úgy gondoltam, hogy ha már a facebook alkalmazásai nem fárasztottak le eléggé, akkor bizonyára ez sem fog. És mire elaludtam volna, már kelhettem is fel... De egyáltalán nem voltam fáradt, pedig arra számítottam.
A vonatot majdnem lekéstem, de csak majdnem, és ez sem rajtam múlt. Barátnőmékkel mentem fel, apropó, szerintem elkettyent, mert most vagy szakított B-vel, és összejött D-vel, vagy két vasat tartok a tűzben játékot játszunk... Juhé!
Aztán a bkv... Nagy valószínűséggel állíthatom, hogy Deák és Nagyvárad tér között valakit elütöttek, de nem 100%. Mindenestre ezzel még nem lett volna gond, mert a Deákon úgyis átszálltam volna a 2es metróra, ám 10 percenként mentünk egy megállót, és két megálló között időzni nem túl szórakoztató. De én és indonéz haverom feltaláltuk magunkat és amíg álltunk egy megállóban átrohangáltunk a másik vagonba, meg filmekről beszélgettünk miután kitárgyaltuk a szilveszterünket.
Amint felismertük, hogy bizony jól tennénk ha Árpád hídnál 1es villamosra szállnánk meg is tettük ezt. Még jó, hogy Pesten kiismerem magam, és ismerek néhány egérutat a sulimhoz. Aztán elmagyaráztam Stadionoknál a srácnak, hogy hogy jut el a Ferenciekre. Stadionoknál van a sulim, ezt csak úgy mellékesen.
A stílusos késésem után megkezdtük az első tánc próbát. Hmm, a gátlások feloldodása után egész jól ment. Sikeresen feldobtam a hangulatot, mint mindig. Szünetben meg barátnőmet ostromoltam a Duffy féle Mercy-vel. Utálja azt a számot, én meg szeretem énekelni.
A nap hátralevő részében még elszenvedtem két német órát egymás után. Két havonta egyszer megkapom, hogy miért nem megyek el nyelvvizsgázni, már meg lehetne az angol meg a német is... Főleg, ha normális tanárom lenne...
Rá kéne magam venni, hogy kidolgozzam az írásbeli tételeket... de nem visz rá a lélek...
Végül zártunk egy keringővel. Megint hallottuk, hogy így halál gyenge, úgy halál bénák vagyunk. De mint tudjuk ezt nem gondolja komolyan a tesi tanár, sőt, engem meg a társam meg is dicsért, legalábbis nekem jelzett. Na végre, valami jó is tőle. A keringőt pedig kicsit komolytalanná téve pacsiztam a srácokkal a váltásnál (nem a hagyományos bécsit táncoljuk).
A napot pedig zenével zárom, most épp JB-t hallgatok. Régi kedvenc, fel kell eleveníteni.
xoxo,
Fürcs