háát... most kezdem úgy érezni, hogy a gyüli, ahova járok és ahol bemerítkeztem kezd idegen lenni számomra... és a másik, amit még csak plántálunk megelőzi a fontossági listán, az élre tör! és győz az életemben...

pedig eddig az a gyüli nem jelentett semmit, őszintén a hátam közepére sem kívántam, és most, most a saját gyülimmel vagyok így... =) nem érzem jól ott magam... frusztrál az a tudat, hogy mindenki kicsinek néz, mintha Vörösvár a gettót testesíteni meg... és mi ott lakunk, mintha lenéznének emiatt, vagy nem tudom...

az is eszembe jutott, hogy amiatt kezelnek néhányan így, mert mert csináltam egy hülyeséget, amit azóta legszívesebben kitépnék az emlékezetemből hogy többé ne emlékezzek rá, vagy visszaforgatnám az időt... sajnálom, hogy az megtörtént velem... szenvedtem, de ő sem egy szent, már bocsánat, nem telt volna semmibe, ha ahelyett hogy engem hibáztat normálisan megjegyzem normálisan megbeszéli velem, de hagyjuk, nincs értelme már ennek... ez rég volt, változtam, máshogy gondolok mindent

lehet azért is érzem kívülállónak magam, mert az ifisek is ezt éreztetik velem -tiszt. kiv.- és hát nem tudom... nem vagyok odavaló... jobb itt, itt semmi sem emlékeztet rá, és erre az egész helyzetre... mintha nem fogadnának be... nem azt várom, hogy beszégélgessenek velem, nem, hanem hogy ne így kezeljenek ahogy...

igazából megmagyarázhatatlan az mire gondolok...

néha jól esne odabökni egy sziát, vagy egy "hogy vagy"-ot... úgy igazán

és ami meglepett, hogy az a picike gyüli, amit eleinte utáltam, annak a tagjai megkérdezték a kihagyásom után, hogy "minden rendben?" "jól vagy"? "nincsen semmi baj"?

ott még a barátaim sem tették ezt meg... egy bácsi van aki mindig megkérdezi... és törődik azzal,hogy járok-e, élek-e egyáltalán

mindenki el van foglalva saját magával és a világával...

de ha egy pletyka felüti a fejét, akkor pár héten belül mindenki arról beszél és adja tovább, már bocsika de ez mii és miért??

"szarok a másik fejére, nem akarom megismerni, eleget hallottam róla" alapelv, meg hogy "mit érdekeljen más baja engem, van nekem is elég", "túl kicsik még, hogy észrevegyük őket, vagy hogy egyáltalán beszélgessünk velük..." meg az abszolúte nagy kedvenc: "úú a földön van, szenved? tegyünk még rá egy lapáttal. Te még nem hallottad?engedd meg hogy elmeséljem mi és hogy történt... rógjunk még bele a földön lévőbe, nehogy segítsek neki"

persze lehet, hogy nem mindenki gondolkodik így, de ezt tapasztalom, lehet nem mindenki ilyen, de a többség igen... szívesen változtatnék ezen az elméleten... ha máshogy ismerném meg őket

és ha egy bezárkozik előtted, a többiek is így fognak tenni... nem szólnak hozzád, csak ha nagyon muszáj... milyen emberek lehetnek??

nincs kedvem járni oda... így nincs... nem is tudom már mikor hagytam ki egy hónapot, senkinek sem tűnt fel, ami így visszagondolva nem is baj, nem tudtam volna hogy megmagyarázni azt, amin átmentem, amit éreztem és azt amit abban a percben gondoltam...

félreértés ne essék, nem Istennel van bajom, sőt! Ő az életem, nem ő bánt, hanem az emberek és azon belül is a viselkedésük, én próbálom szeretni őket, és törődni velük, de nem hagyják és így folyton falakba ütközöm, előbb-utóbb fel fogom adni... 

már azon is gondolkoztam, hogy jövőre milyen indokkal hagyom ki az ifitábort... nagyon jó tábor, szeretem is meg minden, a légkör bánt inkább, nem pedig az emberek, a legtöbbjét ismerem személyesen egy kicsit, csak a légkör ami ott teremtődik.... visszagondolva már tudom miért éreztem magam szomorúnak napokig, és nem tudtam miért, magamnak sem tudtam megmagyarázni, mindent rá tereltem, biztos miatta, de így már nem hiszem...

nem ott van az én helyem, és sokszor átfutott az agyamon, hogy nem fogok járni oda...

csak... nehéz az elválás... lehet jobban meg kéne gondolnom, még mielőtt ezt a döntést meghozom... végülis senkinek sem tűnne fel, hogy egyszer csak nem járok már, vagy ha fel is tűnne nem nagyon kérdeznék hogy miért...

szóval... döntés előtt fogok állni

tudom hogy egyszer választanom kell majd a két gyüli közt, és egyre biztosabban érzem, hogy melyiket fogom...

nem hibáztatok senkit, igazából én vagyok az oka minden velem történtnek... csak néha más is tehetne valamit más érdekében, nem csak a "menő" barátai előtt kéne bevágódnia mindenképp... hát nem tudom, nem értem őket, és már nem is akarom... semmit sem akarok róluk megtudni, vagy velük puszi pajtás kapcsolatba kerülni... nyugi kell most... és távolság... jó nagy...

nem tudok változni sem, döntésképtelen és határotalan lettem, emellett elbizonytalanodom minden apróság miatt, korábban nem voltak ilyen... a bátorságomat is megcsapolták... nem vagyok az aki voltam...

csak néhány tulajdonság hiányzik az életemből, sokat nem is bánok hogy elvesztettem.. mert már új ember vagyok... csak a régi életemben boldog voltam, ellenben a mostaniban... nem tudom mit csinálok megint rosszul... ááhh

zárkozott lettem az emberek felé, legalábbis nem vagyok az a mindenre nyitott lány, óvatos mindennel szemben... gyakran fog el a kétség, és gyakran félek... sokkal többet szomorkodom mint régebben... nem tudom mi történt velem, de azt kívánom bár ne történt volna...

Istent szeretem, mindennél jobban, és nem vele van bajom, örülök hogy az életem része, sőt...

csak a körülmények nem tiszták... zavarosak nagyon... és nem tudom már a helyzeteket sem úgy kezelni...

régen vissza akartam kapni a régi életem minden mozzanatát, most már nem mindent, csak pár dolgot... úgy bánt ez az egész szituáció... =( =( =( =(

mi a frász lett belőlem? ki vagyok? mivé lettem? vagy mivé tettek?

nem akarok ilyen lenni...  =(

a síró görcs kerülget... gyakran kap el ez az érzés... mindegy

itt a suli pár nap múlva, egy indok, hogy ne menjek oda... semmiképp sem akarok... nincs már erőm fenn tartani a látszatót...

idő kell, sok idő, és nagy távolság 

míg újra mindent helyre rakok... míg lerendezem magammal az életem, hogy tudjam mi a fontos számomra, és hogy tudok minden erőmmel Isten felé fordulni, és érte élni...

de így velük nem megy... szeretem őket, és nehéz... de nem megy velük, és lehet hogy nélkülük sem... hát remélem menni fog

sokan nem értik meg ezeket a dolgokat, úgy ahogy engem sem értenek... nem baj, csak hagyjanak most... erőt kell gyújtenem... úgy félek... =( 

Meg van az ELSŐ dal aminek én írtam a szövegét... hát én olyan boldog és büszke vagyok =D a dallama nagyon szép, és lendületes, fiatalos hangzása van... kicsit HS-es =P báár nem ér azzal fel, de nagyon klassz dallamot írt rá Endre, le a kalappal... =)

most az előbb néztem meg az iwiwem, és az egyik kedves o.társam írt egy nagyon kedves üzit, amiben én is benne voltam... hát, kicsit nagyon meghatott, hogy gondolt rám... jajjjj úgy hiányzik mindenki!!! azt hiszem egy nagy öleléssel kezdem a 3-át ha belépek az osztályba =)

Isten ma rengeteget tanított nekem... nem is sorolom fel mind, fontos dolgok ám =)

egyre többet gondolok rá... bár nem szabadna, a távolság meg minden... nem is ismerem, nem is tudom miért gondolok rá... csak úgy... néha eszembe jut, és akkor jön az álmodozás, azok a "mi lenne HA" dolgok...

nagyon hálás vagyok mindenkiért aki csak egy kicsit is hozzájárult, vagy szebbé tette a nyaram! az ifitábor is pompás volt, a tesi tábor is ott volt nagyon... meg a közös progik is! =) talán az ifitábor tette rá a pecsétet erre a nyárra: a LEGJOBB NYÁR =D

és az emberek akikkel találkoztam, vagy akiket megismertem és a barátaim akikhez közelebb kerültem, vagy ápoltam a barátságot... elsősorban a gyülimbe tartozó ifisekhez -lányokhoz- sikerült közelebb kerülni, rengeteget beszélgettünk.. és a bátyjám! örülök nagyon hogy ilyen legjobb fiú barátom van, aki a bátyjám szinte! =D kár, hogy nem igazi tesóm, nagyon szeretem, és bírom a fejét =D mintha a tesóm lenne ténylegesen... hát mindenesetre ha testvért választhatnék ő lenne az bizti! =D fantasztikus ember =P =D

boldogabbá tette a hetem, és a napjaim is... sokat gondolkoztam és talán szomorkodtam egy bukott kapcsolat miatt, ami még mindig nem hagyott és nem hagy nyugodni... =) KÖSZÖNÖM LACI! =)

azóta Isten a szívemre helyezte az illetőt és imizek érte... nem tudok mást tenni...

igyekszem még közelebb kerülni Istenhez, és változtatni magamon... elsősorban lelkileg, és probálok "jó munkás ember" lenni a csapatban, hogy minnél több osztálytársam és a környezetemben lévő ember találkozhasson Jézussal, és megismerhesse őt =)

természetesen a sátán is közre működött, hogy tönkre tegye a nyaram, de a tesók itt voltak, és ők nem hagyták ezt! =) nekik is köszönet =)

igazából mindenkinek köszönettel tartozom, van akinek azért, mert nyitott volt felém, és hacsak msnen is, de tartjuk a kapcsolatot és beszélgetni probálunk =) van akinek azért, mert tartotta bennem a lelket és hozzá fordulhattam a nehéz pillanataimban... van akinek azért, mert mosolyt csalt az arcomra, és felvíditott, van akinek a tanításokért, dicsikért, van akinek a barátságáért, van akinek azért amiért megbántott és így nyitottabb lehettem Isten felé, és óvatosabb az emberekkel szemben, hihetetlen dolognak tartom még most is, hogy mennyi mindent lehet másoktól tanulni, akár egy szenvedés, egy megbántás, egy sértés árán is! az életem tette tönkre, és mégis hálás vagyok neki, amiért ezt tette, pedig akkor meg akartam halni, most pedig boldogabb vagyok mint régen... és ebben Isten keze van! meghallgatott és megvigasztalt a legnehezebb perceimben... sok átsírt órákon vagyok túl.. és tudod, ha újra kezdhetném az elmúlt 2-3 évet, lehet, hogy mindent ugyanígy csinálnék, de valószínű hogy másképp, és "ha valaki megállított volna az utcán hogy te szenvedni fogsz, megtérsz, és utána imizni fogsz azért aki megbántott hát én őszintén körberöhögtem volna, hogy te bolond vagy" =D de Istennek tartozom a legnagyobb köszönettel és hálával, mert megváltott engem, az életét adta mindenkiért, köszönet mert szeret, velem van, meghallgat, felemel a mélységből, a depiből, vezet, megóv a bajoktól és minden hibámat, bűnömet, mindent megbocsát, ha kérem, és megbánom, szeret úgy ahogy vagyok! =)

rengeteg mindenben változtam... máshogy gondolkozom az életről, a pasikról, a barátságról, a szeretről és mindenről amit az élet tartogat, és amiről még tudok =) mert Isten olyat tervezett amit szem nem látott, fül nem hallott és amit a szív meg sem gondolt... hát nem csodálatos? =)

most már igazán tudom értékelni a barátaimat, a szeretteimet, akik mellettem vannak, akiket mellém helyezett Isten

sokszor tévedtem, hibáztam, és fogok is! tudom,hibát követtem el, mikor megszerettem és azt hittem mikor összetörte a szívem, hogy meg fogok halni, nincs kiút, elvesztem! de mindennaphoz adott Isten erőt, és talpra segített, ami nem ment egyből, de szép lassan sikerült, és nem mondom azt, hogy nem fog hozzá semmi sem kötni, mert fog, és mindig több lesz mint egy barát, én mégis hiszem, hogy Isten át tudja formálni a szívem, és lehet ebből még barátság, de tudom, hogy nem lehet, nem lesz... soha... ezért csendben imizem érte... hogy legyen annyira áldott élete mint nekem, sőt jobb!

mindent összefoglalva jól telt ez a nyár, sok mindennel gazdagodtam, sok mindenért hálás vagyok, de még nincs vége az évnek, és a szülinapom is messze még =D lassan 3 hónap van még hátra =P =D

boldognak érzem magam, és remélem sokáig az is maradok még =) szeretem a barátaimat =) és Istent mindennél jobban! <3 =)

érdekes lények az emberek, van aki sír, van aki nevet, van aki mindent megtenne azért akit szeret.... => ez csak úgy jött =D

ma sikeresen kifestettem a nappalit, tegnap meg befejeztem a szobám =) azt hiszem akkor lehetek igazán büszke magamra, ha az egész szinttel végeztem =D de akkor nagyon =D

olyan hülyeségeket álmodok mostanában... az ifitábor helyszínével, résztvevőivel vegyesen, és olyanokat, amikre ébren még gondolni sem merek :S érdekes és vicces is egyszerre =D

éééés sikerült zenével együtt elaludnom... =D azért írtam azt, hogy zenével, mert a zene az mára már egy személlyé nőtte magát az életemben, illetve ha nem is személynek, akkor valami különleges dologgá =) eddig sosem tudtam elaludni úgy, hogy közben zenét hallgattam, lehet azért sikerült mert fáradt voltam =D

nem tudom, hogy miért de mindig megnézem iwiwen az adatlapját és a képeit... nem az ővét, hanem a másikét =D kicsit félreérthető lett amit írtam xD de nem nagyon szeretnék neveket használni, és talán jobb is így... érti aki érti  amit írtam =D

szerelem... haamm... de furcsa mostanában minden... =) érzem, hogy itt a nyár vége, lehet azért is vagyok ilyen, vagy olyan... más =D

nem tudok most a szerelemre gondolni, és talán a nyárral együtt elmúlik ez a hülye, különös és fura érzés is =D

ééésésésés kaptam egy kicsi ihletet előző héten, és írtam pár versecskét...=) az egyiket már beírtam, az a címe, hogy Most és Mindörökké... úú de kíváncsi vagyok, hogy Ednre milyen dallamokat fog kitalálni, meg hogy milyen változások lesznek =) jó érzés dlsz-írónak lenni, vagy affélének, kezdem hasznosnak érezni magam... =D elvégre nem mindenkinek mondják azt, hogy használhatóak a versei dicsihez, sőt! dalok, imádó dalok is lehetnek =D büszke vagyok egy hangyát magamra, de tudom, hogy ez elsősorban Isten érdeme, és neki tartozom köszönettel... és sok-sok hálával =) ővé a dicsőség =D 

jajjj ma volt az a műsor, hogy Okosabb vagy mint egy 5.-es? =D és én okosabbnak gondolom magam, és vagyok is =D xD

lassan kéne valami értelmeset is írnom... mindjárt vadászok valami szép idézetet vagy gondolat féleséget =D...

még nincs 24 órája hogy hazaértem Debrecenből =) családdal és közeli barátokkal de lent voltam, és igen!jó volt... nagyon =)

kár h Őt nem láttam... na de sebaj =) így kellett lennie, hülyültünk egy jót, és most először !együtt strandoltunk a skacokkal =)

a karnevál meg fantasztikus volt! szééép... =) a tűzijáték is fergeteges volt! jobb, mint a pesti szokott lenni... báár.. hát nem tudom, klassz volt a tegnap és KÉSZ =D

ilyen tájban már kocsiban ültünk, és figyeltük az égi-tűzijátékot... ami így furcsán hangzik... de érdekes volt, hogy jobb oldalt és bal oldalt egyaránt villámok cikáztak az égen =) függőleges, vízszintes, függőlegesből vízszintes és fordítva =) eső pedig néha-néha esett egy pici =) beindultak az égiek =D party fent is 1000rel és még tovább xD

Debrecenben rengeteg helyes pasi van =P de Őt nem láttuk.. na sebaj... sok punk/rocker a Déry múzeum előtt... =D

képek myvipen  ;)                                                                 majd xD

jól éreztük magunkat... és ez a lényeg =)

Nincs jobb annál,

Ha dicsérem neved,

Ha felemelem hozzád szívem

Nincs jobb annál,

Ha mindennap érted élek,

Ha imádlak téged

Szeretnék jelenlétedben lenni!

Érezni közelséged!

Jézus, érted élek!

Minden amit teszek, dicsér téged

Téged követlek most és mindörökké!

Rád tekintek minden percben

Tiéd mindenem, az életem

Imádlak téged most és mindörökké!

Ma Endre megnézte a "verseimet"... kicsit féltem, hogy mit fog hozzá szólni, mert eddig csak a csajok látták, és most hogy így újra átolvastam gáznak találtam őket...

Erre itt a biztatás, hogy nem is olyan rossz, sőt... imádó énekek is lehetnek! =) Istent dícsőítőek... úúú nem gondoltam volna, hogy Isten így képes megáldani ezeket...

hát igen, hatalmas az Úr =)

remélem sok olyan vers születik amivel tudjuk őt dicsérni =) furcsa, hogy talán ebben fogom megtalálni a szolgálatom... =) de legyen áldás mások számára, ha Isten is így akarja =)

*happyagain* =) 

egy ifitáboros ének, ami nekem nagyon tetszik, és amit mindig meghallgatok -angolul- =) :

Uram szent vagy!

Hatalmas vagy

Te vagy méltó

A dicséretre!

Veled járok

Rád tekintek

(És) Szeretlek

Mindennapon!

Csak te vagy az Úr! És a Nagy Király, A Mindenható, a mi Kősziklánk!

Te vagy Immánuel, Hatalmas Isten, A békesség Ura, Megfeszített Bárány

Megmentő Isten vagy, Kegyelmed végtelen, Uralkodsz örökké az ég és föld felett!

Te vagy az alfa, ómega, a kezdet és vég

Te vagy Megmentő, Messiás, barát ki véd,

Fiúk: Új dalt zengek és áldom
Királyom ki méltó.
Csak Rá nézek,
Őt áldom,
Leborulva imádom

Együtt:  Te vagy a Megváltóm, és az életem Tiéd!

"Csodálatos, hogy törődik velem... és mikor azt akarom hogy hagyjon magamra nem teszi, mert tudja, hogy nem tudok nélküle élni!"

"Fel, fel fel a felhőkön át, rád nézek, feléd tekintek, benned bízom, érted élek!"

"az emberek azt nézik ami a szemük előtt van, de az számít igazán ami az ember szíve mélyén rejtőzik"

"Szemeddel nézed a látható dolgokat,míg a szíveddel látod vagy érzed meg a láthatatlant" 

"vannak jó és rossz döntések, csak nem mindegy hogy melyik után gondolod meg magad!"

"megszeretni valakit, ez a legkönnyebb dolog, de elfelejteni, annál nehezebb nincsen"

"abban amit látsz nem kételkedsz, de ami láthatatlan abban nem hiszel, pedig a láthatatlan dolognak is vannak látható jelei!ezek a csodák!"

" nevetni mikor legszívesebben sírnál, maradni, mikor elmenekülnél a problémák elől, kitartani mikor mindent feladnál, erősnek lenni, mikor a leggyengébb vagy, reménnyel eltelni, mikor úgy gondolod, hogy nincs ki út... tudni azt, hogy nincs lehetetlen, tovább futni, mikor megállnál, szeretni, mikor mindenki ellened van, bízni a holnapban... ne add fel! Isten mindig veled van!" =)

" ahogy a toll pihét látod lesiklani a földre, olyan könnyen és észrevetetlenül, de ott van melletted Isten"

" ne a szemeddel láss, hanem inkább a szíveddel!akkor minden szemmel meg nem látott könnyet észreveszel"

lehet, hogy nem, lehet hogy igen...

barátság? mikor olyan mintha tök idegenek lennénk, mikor csak akkor szólunk egymáshoz, ha nagyon muszáj?

skatulyák... amikbe "bedobozoltak" engem, csak mert hülye voltam, szerelmes lettem, és sorra mindent elhibáztam? hiba hiba hátán... én már csak nevetek ezeken... ők még így ismernek engem...

ha én tovább léptem ezen, ők miért nem teszik vagy akarják megtenni? ismerjenek meg, tudják meg, hogy nem vagyok az aki voltam!

elkönyveltek... nincs esély kitörni ezekeből a skatulyákból... kibújni egy nyitva hagyott "ablakon"... olyan nincs

van aki már megismert, és tudja, hogy milyen ember vagyok, azt mondta őszinte, kedves aranyos lánynak ismert meg, és most már nem érdeklik a pletykák amiket hall rólam, mert már ismer, tudja milyen vagyok... és nem olyan...ahogy próbálnak beállítani

változtam... akkor még "kis" lány voltam, bár most sem vagyok olyan hűű de idősebb, de más lettem... tudom hol a határ, mit kell és mit nem kell megtennem... rossz vagy jó a döntésem...

komolyodtam.. bár ugyan úgy elrontok néha mindent, és próbálom helyrehozni nem kis sikerrel, vagy épp ellenkezőleg, csak mégjobban összekuszálok mindent, és sokat beszélek, néha hülyeségeket is... =D ugyanúgy nevetek, mikor sírni szeretnék, lázadozom az ellen ami nem tetszik, és ugyanolyan türelmetlen vagyok, mint ahogyan eddig mindig... és hangulatfüggő, de én tisztáztam Istennel a helyzetet, amiben akkor voltam, és segített kikeverednem belőle, pedig mélyen voltam, depi meg minden, de felemelt, és mássá tett, megváltoztatta a szívem... érte élek minden percben!

bár nem lesz vele barátság... sem semmi, de így kellett lennie, és ha Isten másként látja a dolgokat, akkor legyen másképp! addig semmit sem szeretnék ezen változtatni... hacsak... ááh de ő sosem lépné meg ezt a lépést...

"az idő minden sebet begyógyít... és segít mindent elfeledni, por száll a régi, fájdalmas emlékekre, és szép lassan már eszedbe sem jut."

sok minden változhat, meglátjuk, hogy hogy alakul, mint lesz, és akkor már bölcsebben állok az élethez =) tudom kitől fogok segítséget kérni, ha nem tudom mit tegyek... Istenhez fordulok! =)

"Látod ahogy élek, előre látod minden mozdulatom

Tudom mit érzek, ismered gondolatom

Ismered útjaim, velem éled mindennapom

Mikor sírok, nevetek, mikor elbukom

Felemelsz a mélységből, magadhoz ölelsz, ha félek

Hozzád fordulhatok, mikor nem tudom merre menjek

Látod hibáim, bűneim, titkaim

Nincs rejtve előtted semmi, tudod vágyaim

Te alkottál, te teremtettél engem ilyennek

Tudod hol vagyok sebezhető, hol vagyok gyenge

Szeretettel gondolsz rám, gyermekednek nevezel

Örök szeretet az, amivel körül veszel."