a drop in the ocean

Rólam.Tőlem. Neked.

ki tudja?

2007. augusztus 13. 13:29 - kiscsillag91

lehet, hogy nem, lehet hogy igen...

barátság? mikor olyan mintha tök idegenek lennénk, mikor csak akkor szólunk egymáshoz, ha nagyon muszáj?

skatulyák... amikbe "bedobozoltak" engem, csak mert hülye voltam, szerelmes lettem, és sorra mindent elhibáztam? hiba hiba hátán... én már csak nevetek ezeken... ők még így ismernek engem...

ha én tovább léptem ezen, ők miért nem teszik vagy akarják megtenni? ismerjenek meg, tudják meg, hogy nem vagyok az aki voltam!

elkönyveltek... nincs esély kitörni ezekeből a skatulyákból... kibújni egy nyitva hagyott "ablakon"... olyan nincs

van aki már megismert, és tudja, hogy milyen ember vagyok, azt mondta őszinte, kedves aranyos lánynak ismert meg, és most már nem érdeklik a pletykák amiket hall rólam, mert már ismer, tudja milyen vagyok... és nem olyan...ahogy próbálnak beállítani

változtam... akkor még "kis" lány voltam, bár most sem vagyok olyan hűű de idősebb, de más lettem... tudom hol a határ, mit kell és mit nem kell megtennem... rossz vagy jó a döntésem...

komolyodtam.. bár ugyan úgy elrontok néha mindent, és próbálom helyrehozni nem kis sikerrel, vagy épp ellenkezőleg, csak mégjobban összekuszálok mindent, és sokat beszélek, néha hülyeségeket is... =D ugyanúgy nevetek, mikor sírni szeretnék, lázadozom az ellen ami nem tetszik, és ugyanolyan türelmetlen vagyok, mint ahogyan eddig mindig... és hangulatfüggő, de én tisztáztam Istennel a helyzetet, amiben akkor voltam, és segített kikeverednem belőle, pedig mélyen voltam, depi meg minden, de felemelt, és mássá tett, megváltoztatta a szívem... érte élek minden percben!

bár nem lesz vele barátság... sem semmi, de így kellett lennie, és ha Isten másként látja a dolgokat, akkor legyen másképp! addig semmit sem szeretnék ezen változtatni... hacsak... ááh de ő sosem lépné meg ezt a lépést...

"az idő minden sebet begyógyít... és segít mindent elfeledni, por száll a régi, fájdalmas emlékekre, és szép lassan már eszedbe sem jut."

sok minden változhat, meglátjuk, hogy hogy alakul, mint lesz, és akkor már bölcsebben állok az élethez =) tudom kitől fogok segítséget kérni, ha nem tudom mit tegyek... Istenhez fordulok! =)

"Látod ahogy élek, előre látod minden mozdulatom

Tudom mit érzek, ismered gondolatom

Ismered útjaim, velem éled mindennapom

Mikor sírok, nevetek, mikor elbukom

Felemelsz a mélységből, magadhoz ölelsz, ha félek

Hozzád fordulhatok, mikor nem tudom merre menjek

Látod hibáim, bűneim, titkaim

Nincs rejtve előtted semmi, tudod vágyaim

Te alkottál, te teremtettél engem ilyennek

Tudod hol vagyok sebezhető, hol vagyok gyenge

Szeretettel gondolsz rám, gyermekednek nevezel

Örök szeretet az, amivel körül veszel."

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://adropintheocean.blog.hu/api/trackback/id/tr727205939

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása