Miért gondolja minden ember azt, hogy az élet szép vagy szörnyű, a szerelem boldoggá tesz, a magány megöl, a szenvedés tönkre tesz, barátokra szükség van, hogy a család a minden? stb. Mire jó, ha sírunk?Így fejezzük ki azt amit érzünk? Vagy utána sokkal könnyebb lesz, jobban érezzük majd magunkat? Hát nem hinném... A könnyekkel a bennünk felgyülemlő feszültség is távozik? Talán... Miért van, hogy amikor minden jól megy, mondhatni hogy boldogok vagyunk, de egyszer csak életünk kék egén, fekete, sötét felhők jelennek meg, és minden rosszra fordul? Vagy mikor nagyon örülünk valaminek,és a hullám-völgy azon szintjén találjuk magunkat, ahol a mélypont van, és ahol csak a rossz kedv vár ránk? Hol vannak ilyenkor a barátok, a társunk, szerelmünk? Sajnos, ők nem mindig lehetnek velünk, és nem mindentől óvhatnak meg minket, nem tudnak mellettünk állni állandóan, meghallgatni, csendben figyelni, megölelni, hogy ne érezzük magunkat egyedül, néha kell a magány, kell kiszellőztetni az agyunkat, hiszen egy csomó mindenre gondolunk nap közben.
Jó az ha valaki szeret, és most nem úgy mint egy barát, egy igazi, legjobb barát, hanem úgy hogy bármit megtenne érted, feladná az álmait, a terveit, csak hogy veled lehessen, vagy hogy ne szakadjon el tőled. Aki minden helyzetben, akár a haverjai előtt is megfogja a kezed, magához húz, és nem érzi ezt cikinek, mert szeret téged.
Ugyanakkor van olyan, amikor ez is csak nyűg, és nem tudsz szabadulni valami fájó emléktől, valamitől, ami megkötöz, és ha rágondolsz fáj, mert tudod, hogy nagyon megbántottak...nagy sebet hagytak...
Van amikor ezek az emlékek is előtörnek, és nem tudod már ezeket elrejteni, elpalástolni magad elől, pedig úgy szeretnéd, de úgy! Menekülnél, akár a föld alá is, csak ne jutna eszedbe! Az a srác, az a lány, az az érintés, tekintet, pillanat.... ami akkor még szépnek tűnt, most szomorúan nézel rá, és legszívesebben visszafogatnád az időt, hogy változtass, vagy kitörölnéd az életedből. Ám, ha valamit beírnak az életed könyvébe, azt nem tudod onnan eltűntetni... sajnos...
Minden emberhez lehet egy dalt, egy zenét hozzákapcsolni. És valahányszor meghallod az a dallamot ő fog eszedbe jutni. Legyen szó családtagról, barátról, szerelmedről, ex-barátodról, bárkiről, emlékezni fogsz rá.
Olykor mindenki kerül hullámvölgybe. A szépből rossz lesz, a boldogságból bánat... de tudnunk kell azt, hogy ez sem tart örökké, holnap ugyanúgy felkel majd a nap, és a könnyeinknek híre sem marad. Ugyanúgy fog sütni a nap, lágyan fújni a szél... megjelennek az égen a kék felhők...
Semmi sem tart örökké! Minden egyes nap egyedüli, nem lesz mégegyszer 2007.05.10. Ez csak egyszer van! Neked kell eldönteni, hogy ezen a napon mit teszel. Megszeretsz valakit, vagy megbántasz? Hajlandó vagy bocsánatot kérni a legjobb barátnődtöl mert kritizáltad, vagy örök haragban leszel vele? Megismered azt az embert, akiről oly sokat hallottál, vagy szótlanul elmész mellette? Mit teszel? Te döntesz, senki más...
Az élet -bárki gondoljon bármit is- tele van meglepetésekkel, csodákkal, apró örömökkel amik soha többet nem fognak megtörténni velünk. Hagyjuk, hogy a szomorúság, a csüggedés, vagy a fájdalom megfosszon tőlük, mert nem tudnk túllépni egy csalódáson, egy sérelmen, egy hazugságon, vagy bármi olyan dolgon, ami mély nyomot hagyott bennünk? Túl szép ahhoz az élet, nagyon padlón kéne lenned ahhoz, hogy el tudj menni ezek mellett, ami nem fog menni, mert lehet, hogy most nagyon rosszul érzed magad, és sírsz, mert úgy fáj, de holnapra elmúlik ez az érzés, holnap új lapot kezdesz életed Nagy Könyvében:) Minden más lehet még, ha kezedbe veszed az irányítást, és leszámolsz a keserűséggel.
Néha mások kritizálnak... lehet, hogy azért mert nem olyanok mint te, és nagyon szeretnének, olyan barát, zenész, énekes, tanuló, vagy egyáltalán olyan profi lenni valamiben amiben te vagy a legjobb, amiben utol érhetetlen vagy, és utánozhatatlan, amiben egyedi vagy, és senki sem képes rá...csak te... és hidd el van ilyen dolog...
Van amikor egy barát is kevés ahhoz, hogy kirángasson a depressziból. Bármilyen nehéz, neked kell talpra állnod, és azt mondani, hogy ELÉG! én nem ilyen vagyok... Ugye milyen könnyű azt mondani, hogy nem folytatom tovább, abba hagyom, elég volt, nekem nem megy, stb. kifogásokat keresni, vagy mondani, lehet hogy akkor azt érzed, de nem így van!Menekülni akarsz, mert felhős lett az ég, és tudod, hogy esni fog? Kellenek az ilyen dolgok is az életünkbe, milyen lenne már, ha csak sütne a nap? Minden elszáradna, hiába lennének a fák,virágok,bokrok, tengerek... ha nem esne az eső, nekünk is olykor kellenek ezek a szenvedések, vagy hogy sírjuk valami, vagy valaki miatt... hogy megedződjünk... de nem szabad ezt túlzásba sem vinni!
A dolgoknak mindig két oldala van: A jó és a rossz. Sosem szabad átesni a ló túl oldalára. A jóból is megárt a sok, meg a rosszból is. Tudni kell hol a határ...
Asszem mára ennyi elég...:) És ne felejts el, minden holnap egy új kezdetet jelent, mikor újra felkel a nap, és minden sokkal jobb lehet, ha te is őgy akarod!
by Fürcsi