Figyeltelek, ahogy ma reggel felkeltél, és reméltem, hogy beszélni fogsz
hozzám. Még ha csak egy pillanatra is, de megkérdeznéd a véleményemet, vagy
megköszönnéd azt jót, ami tegnap történt veled. De észrevettem nagyon elfoglalt
voltál. Egyszer egy ideig várnod kellet, 15 percig tétlenül üldögéltél. Aztán
láttam, beszélni akarsz velem, de te ehelyett telefonhoz rohantál, és felhívtad
egy barátod, hogy megtárgyaljátok a legújabb pletykákat. Egész nap türelmesen
néztelek. Vésősoron azt hittem, több dolgod volt annál, mintsem hogy szakítani
tudtál volna rám egy kis időt. Észrevettem, hogy ebéd előtt körülnéztél. Talán
kínosnak érezted, hogy hozzám szólj, ezért nem hajtottad meg fejed. Mikor három
vagy négy asztallal odébb néztél, láttad, amint néhány barátod röviden beszélt
hozzám, mielőtt enni kezdett. Te nem tetted. Rendben. De még van idő, és
remélem, hogy egyszer majd fogsz velem beszélni. Hazamentél. Úgytűnt, sok
dolgod van. Miután néhányat elvégeztél, bekapcsoltad a tévét. Nem tudom,
szereted-e a tévét vagy sem, de megy, te csak ülsz, és gondolatok nélkül nézed
a műsort. Ismét türelmesen vártam, míg tévézés közben megvacsoráztál, de most
sem szoltál hozzám. Lefekvéskor, túl fáradtnak látszottál. Jó éjt kívántál a
családodnak, majd bezuhantál az ágyba, és pillanatok alatt el is elaludtál. Ez
érthető, mert talán fel sem tudod fogni, hogy én mindig ott vagyok melletted.
Türelmesebb vagyok, mint gondolnád. Meg akarlak tanítani arra is, hogy légy
türelmes másokkal. Nagyon szeretlek téged, és minden nap várok egy
fejbólintásra, egy imára, vagy a szíved hálatelt részére. Nagyon nehéz
egyoldalúan beszélgetni. Nos, te ismét felkelsz és én újra várni, fogok rád a
szeretetemmel. Remélem, ma szánsz rám egy kevés időt.

Legyen szép napod! Barátod, Isten