Néha késő van kimondani szavakat. Néha nagyon kevés egy tengernyi akarat. Néha csak állok némán, vakon, süketen. Ujjaimon adom össze, mennyit ér egy szerelem. S ha egy kezemen össze tudom számolni, mondd, mit ér?! Az ördögnek eladom a lelkemet ennyiért.

  Hülyeség folyton a jeleket keresni. (...) Talán nem kéne jelentést aggatni minden kis apróságra. Talán nem kell, hogy az univerzum mondja meg, mit is akarunk. Talán magunktól is tudjuk. A szívünk mélyén.

  Ragaszkodnod kell ahhoz, amit akarsz. Nem fogadhatod el a nemet válaszként, történjen bármi is. Soha ne hátrálj meg. Soha ne add fel. Állj ki érte és várd, hogy mi lesz!

  "…azt akarom hogy megöleljen; azt akarom, hogy nézzen a szemembe, és értsen meg; hogy döntse a fejét a homlokomnak, és súgja azt: ” Soha nem mondtam le rólad.

Azt hiszem, felnőttem. Minden egyes nappal egy kicsit erősebb leszek, és minden egyes nappal kiölök egy kis érzelmet magamból. Már nem akarok megfelelni senkinek.

Én már nem akarok szerelmes lenni.. De egyedül sem lennék szívesen. A legjobb lenne, ha valakivel kölcsönösen használhatnánk egymást, bármilyen következmény nélkül. 

Te nem csak egyszerűen itt hagytál és elmentél, hanem szabályosan elfutottál.. de van egy dolog, amit itt hagytál magad mögött. Egy dolog, amire nem tudok rájönni: vajon afelé futottál, amit akarsz? Vagy az elől futottál el ilyen messzire, amit félsz akarni?

"El akartam neki mondani. El akartam mondani, hogy nem számít milyen nehéz, akarom ezt. Őt, kettőnket, azt ami sosem volt, de mindig is lehetett volna. Akarom a szívét, tudni akarom, hogy mit gondol amikor ráncolja a szemöldökét, mi jár a fejében, amikor a reggel első napsugara táncot…

Próbálok menekülni, elbújni, próbálom elkergetni, de nem sikerül. Hiába kérdezem magamtól: miért pont őt választotta a szívem - nem felel. Hiába mondom neki: nem lehet - hallgat. És szeret. Szeret tovább. Szereti őt, akit választott. Akaratom, eszem, próbálkozásaim ellenére.

Tudod, miért akarlak? Nem tudtam, hogy elveszett voltam, míg te meg nem találtál. Nem tudtam, mi a magány, amíg az első éjszakát nem töltöttem nélküled az ágyamban. Te vagy az egyetlen, aki tökéletes az életemben. Rád vártam, amióta csak élek.