"A másikat választja. Velem minden olyan bonyolult, sosem tudni mit akarok, kiszámíthatatlan, mi tesz boldoggá engem, panaszkodik a szerelmem. A másik egyszerű, ráadásul pontosan tudja mindig, mit kell tenni, merre kell menni, vele odajut az ember, ahova indul. Mármint a szerelmem odajut, ha minden igaz, ezt tervezi. A férfiaknak szükségük van egy erőskezű nőre, házasság a megoldás az ő bajára, az a lány tényleg erőskezű, tudja, mit akar.

Nekem meg a számra mondod, hogy ügyes, érvelek kedvesen, szememben sok-sok ígérettel, kicsit az is számít, nem?, kérdezem, és mosolygok, hátha az segít. Hozzábújok, vállára hajtom a fejem, szeretlek én, jöjj vissza hozzám, éneklem viccesen, őt is jobb kedvre derítem, ezt remélem, de a szerelmem hajthatatlan,
ragaszthatatlan szív, dúdolom magamban a másik nótát, ő komoly marad, elszántan mondja tovább, amit kitervelt, hogy elmond nekem. Látod, ez a baj benned, nincs rajtad fogás, minden komoly dolog elől menekülsz, kisiklasz, megfoghatatlan vagy. Sőt, inkább puha vagyok, mint a csiga, mondja dühösen a szerelmem, mindent eltűrök, velem mindent meg lehet csinálni. Legalább haragudjak, sírjak vagy kiabáljak, csináljak már valamit, nem veszem észre, hogy pont most hagy el engem?

Neki család kell, amije még nincs, de lesz, a másik megmondta, ígérte, élnek majd, mint hal a vízben. Nekem is csak ezt tudja tanácsolni, a család majd összeránt engem is, keressek magamnak egy jóravaló embert, aki szeret is, irányít is, hogy végre jussak valahova. Paradicsom, paprika, apuci, kisbaba, ez kell nekem, nagy kirándulások hétvégén a szabadban, erőskezű férfi, aki utat mutat, ha eltévedek, ő erre alkalmatlan, még térkép segítségével se tud tájékozódni, ilyesmiket mond nekem a szerelmem. Szerintem kezdi túlmagyarázni ezt a dolgot, fáradok, unom már, mondom, húzzon a francba, ha ilyen vak, mert tényleg az, hagyjon engem ezzel az útvonalkereséssel, semmi szükségem térképre, pont most lettem világtalan."