"És néz. Szelíden, békült, tiszta szemmel.Zokogni nem tud és nevetni nem mer."

Tudod mi a te bajod, kedves névtelen barátnőm? Az, hogy buta vagy. És nincs bátorságod. Nem mersz szembenézni a tényekkel, és saját magaddal sem. Félsz az érzéseidtől. Pedig azok, akik szeretik egymást, összetartoznak, és csak együtt lehetnek igazán boldogok. Szabad szelleműnek…

Igazából mindannyian ugyanarra a szeretetre vágyunk. Ha nem kapjuk meg, az csak egy dolog miatt lehet: mi sem merünk ekkora szeretetet adni. Feltétel nélkül, elvárások nélkül, úgy, hogy a másik azt kezd vele, amit akar, mert igazából nálunk van bőven elég. Ezt kitanulni még mindig…

Túlságosan is jól működött a kapcsolatunk, túlságosan is boldog voltam vele, így aztán kényszeresen próbálgattam a határait. Hogy vajon mit bír el, és mikor roppan meg. Összetörni persze nem akartam, csak teszteltem. Mert mire jó a tökéletes, ha nem látjuk a határait? A…

Az a torokszorító érzés, amit akkor érzel, amikor valami újba fogsz. Az égő izmok az edzésen, a gombóc a gyomrodban a fontos megbeszélésnél, az éhségérzet a fogyókúránál: úgy tűnhet, ezek jelzések arra, hogy hagyd abba. Nem elég, hogy átküzdötted magad a döntés…

Ne féljen boldognak lenni. (...) Talán ez az emberiség nagy nyavalyája: nem a fájdalom, hanem a félelem, amely megakadályozza, hogy boldog legyen.