- Te és én. Mocskosak vagyunk és bonyolultak, de igaziak.- És igazán rossz hatással vagyunk egymásra, ezt a részt elfelejtetted?- Igen, de akkor is kellesz az életembe.- Barátként, igaz? Igaz. Nem, nem lehetek a barátod. Átkozottul nehéz. - ...- Nem. Komolyan mondom. Nem láthatlak…
Látom, hogy nézel rá, tudom, hiszen régen rám néztél így. Ideje szembenézni a valósággal, nem fogsz emlékezni.És csak egy idegen vagyok neked. (...) Nézem a lányt, akit szeretek, és tudom, hogy el kell mennem. (...)" - Vége. Feladom.- Te soha adod fel.- Nem. Ha együtt kell…
Nem mondod, hogy szereted, mert nem mondhatod neki. Mindent elrontanál. Elfutna, elrohanna abban a pillanatban, ahogy megértené, hogy ez most más. Ez nem amolyan baráti ölelés, hanem annál több. Darabokra törtség, fájdalom marad minden érintés után, mert más az, amire te vágysz - de…
Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát:
ha nem szeretjük tovább.
Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre.
Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges.
A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra…
Egyszerűen csak hinni akarok megint. Benned, bennünk, a szerelemben. Hinni szeretném, hogy jó úton járok és hinni akarom, hogy ha nem is mindig hoztam jó döntéseket, de még van időm rendbe hozni a dolgokat. Hinni akarok, de ehhez reményre van szükségem, mert bár nagy…
Vágyok valamire, ami különleges. Valamire, ami egyedi, ami szeret, amit szerethetek.
Valamire, ahol minden csak úgy jön. Nincs játszma, se kényszer, csak úgy jön, nem kérdez,
és elvisz magával oda, ahova soha nem akartam eljutni.
Amitől mindig is rettegtem. Valójában nem is…
Nem szavakkal akarom meggyőzni arról,
hogy a véleménye igazságtalan: nem fogadalmakkal akarom
bebizonyítani az érzelmeim állhatatosságát.
A viselkedésem lesz a szószólóm: a távollét, a távolság, az idő.
Az majd bebizonyítja, hogy ha magát egyáltalán megérdemelheti valaki,…
Valami megváltozott benned irányomban.
Távolságtartó vagy és hűvös. Nem tudom, mit tettem,
de mostantól békén hagylak ha azt akarod.
Ez az amit akarsz? Tudod, miért hagynálak békén?
Mert a te érzéseiddel jobban törődök, mint a sajátjaimmal.
Mindent szeretek benne, és én nem mondom ezt könnyen.
Egész életemben csak színleltem a szerelmet.
Azt hittem csak az idióták hiszik, hogy így éreznek,
de ez a nő örökre rabul ejtette a szívemet, és ha akarnék, se menekülhetnék.
Elsöprő volt, és megalázó, néha még…
Ha felkel holnap a Nap tudni fogod, hogy még mindig szeretlek.